Őszi szél

Őszi szél

Bolyong az ősz i szél a fák között,
hegedű húrján bús a nótája.
Ágaktól a lomb könnyezve köszön,
hulló levelek búcsú románca.

Életem fája is őszbe hajolt,
mint falevelek hullnak az évek.
Rajta vajh mennyi még, nem kutatom,
ellenáll a törzs viharnak szélnek.

(2013-10-16)

“Őszi szél” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Ica!
    Köszönöm , hogy tetszik a versem és köszönöm jókívánágodat.
    Szeretettel: Rózsa

  2. Kedves Ida!
    Köszönöm, hogy olvastál és tetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa

  3. Köszönöm, hogy olvastál drága Éva, örülök, hpgy tetszik a hasonlatom.
    Szeretettel: Rózsa

  4. Kedves Viola!
    Köszönöm kedves véleményed és jókívánságod.
    Szeretettel : Rózsa

  5. [color=#006633]Örülök az ellenállásodnak, kedves Rózsa.
    A versed viszont csodaszép.

    Szeretettel!
    Ida[/color]

  6. Nagyon jó a hasonlatod, drága Rózsa. A fa törzsét és leveleit szépen mostad össze az idő múlásával. Szeretettel olvastalak. 🙂 Éva

  7. Kedves Rózsa!

    Az ősz gyönyörű, de szomorkás is. Örömmel olvastam versed.
    Kívánom, hogy az a "törzs", sokáig ellenálljon a viharoknak.

    Szeretettel: Viola (f)

Szólj hozzá!