Ölel az ősz

Megosztás Nyomtatás 484 megtekintés 5 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Ölel az ősz

Már csípős csókot ad arcomra a fagy,
a hűvös őszi szél lágyan ölel,
majd halkan susogva fülembe zsongja,
most az én időm jött újra el.

Diófa alatt pihen a lombruha,
s csupasz ágai az égbe merednek,
a kis madár sem bújik már oda,
hol nyáron vidáman csiviteltek.

Puha, tarka szőnyeg a talpam alatt,
minden lépésem zizegve zenél,
virágaimat bókra kényszerítve,
az elmúlásról szépen mesél.

“Ölel az ősz” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  2. Kedves Orsolya!
    Szépen láttatod az őszi tájat.
    Szeretettel: Viola

  3. Kedves Orsolya!

    Nekem is nagyon tetszett őszi "meséd".

    Szeretettel gratulálok, Gabi

  4. "Diófa alatt pihen a lombruha,
    s csupasz ágai az égbe merednek,"
    –
    Nagyszerű vers: őszinte elismerésem !
    / Miklós /

  5. Jó kis kaland volt ebben az őszi hangulatban. (bár most remek idő van kinn, az este órákig sétáltam…tényleg "ölelt" 🙂 ) Üdv. Éva

Szólj hozzá!