Színpompás, őszi reggelek,
esőt cipelő fellegek,
aranyló lombok, durva szél –
újra a csodáról mesél.
Több, mint félszázad röppen el,
a nemzet újra ünnepel!
Nem hunyt ki tipró láb alatt,
mert szívünk kínban is szabad,
a forradalmi bűvölet
lázba hoz ma is sok szívet!
Pereg a könny az arcokon…
Túl véres bosszún, harcokon,
a sorsunk bármilyen kemény,
éltet bennünket hit, remény!
A hősök árnya mind velünk,
így ünnepel ma nemzetünk!
Mégsem tiszta az ég! Sötét
múltunkból ma is színre lép
a nemzetrontók szövetsége,
nem nyugszik bele a vereségbe.
Hazugság-nyállal elfedik,
mit köszönhetünk mind – nekik!!!
De szent napunk az szent marad!
Rájuk mocsok és sár tapad,
nem mossa torz emlékezet,
nem mossa le a véres kezet!
Ma az október mit jelent?
Építsünk jövőt és jelent
meg nem hátrálva és kiáltva,
kiharsogva a nagy világba
ünnepelve a nagy diadalt:
ne bántsátok a magyart!
Színpompás, őszi reggelek,
múltat cipelő fellegek,
mocskot kiseprő őszi szél –
újra egy csodáról mesél!
2013. október 22
Tetszik a versed. Kifejezi a valóság szomorúságát és a reménység csodáját.
Szeretettel: Viola