Összes megtekintés: 362
Szörnyű átok
Vérfolyásban tépődve
ijesztő e vágy mi hajt,
szemünk előtt sínylődve
ott látni az összes bajt,
némán süllyed szívemről
zátonyra dőlt holt remény,
arcom áthűlt színekről
tudja nincs már több esély;
láncba kötve fulladok,
attól félek alkonytájt
nemsokára meghalok…
szüntelen sok álomban
ettől tartok legjobban:
ritkán jönnek óhajok,
eltűnnek a sóhajok;
látjuk belül hervadunk,
ezért bízva szárnyalunk:
mert azt hisszük alig fájt…