Lebegő álom

Összes megtekintés: 357 

Lebegő álom

Árnyékok lábain botlik a fény
összebújnak az apró csendek,
egymásba ölel : holnap és remény
éjbölcsőben álmok cseperednek.

Gond zsugorodik szempillák alatt:
hatalmas hegyekből apró kő,
a végtelen útja szétszakadt,
kátyújában megáll a zord idő.

Szivárvány alatt mosolyok ülnek
esőcseppekben lebeg a rét,
dallamok ébrednek, csendülnek
pacsirta kísér víg fülemülét.

Színes szappanbuborék az álom,
de rácsap a valóság keze,
fölriadva már nem találom,
szívembe vág a valóság szike.

“Lebegő álom” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!