Az alkony és a virradat bölcsőjében
nesztelenül ring az indián nyár.
Még táncol a ráncos tó vízén
a kelő napsugár.
A pázsit zöldje fényes,
harmat borul reá
s az égbolt kékje,
Árnyék alól csalfán csodát üzen,
selymes szélfodorral az október.
Mézédes illatba mártott napsugár
ölébe vár minden vadalmát.
Bimbóban duzzad az elkésett virág.
Titokzatos csöndbe szökött a világ.
A fagy még várat magára.
“Indián nyár” bejegyzéshez 14 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Köszönöm Mária!
Szeretettel(l)
Ica
Szepkepek, remek vers.
Gratulalok.(f)
Köszönöm Margitka a gratulációdat. (f)
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Ica!
Gratulálok!Szép versedet örömmel olvastam!
Szeretettel:Margit
Kedves András!
Köszönöm szépen, hogy megtiszteltél a véleményeddel.
Szeretettel: Ica
Szép is az igazi indián nyár, kedves Ica, s versed remekül adja vissza a hangulatát!
Üdv, András
Köszönöm kedves Ida, mindig jólesik a véleményed.
Szeretettel láttalak: Ica
[color=#006633]Csak maradjon még sokáig ez a "Mézédes illatba mártott napsugár"… Élmény volt versedet olvasni, drága Ica.
Szeretettel
Ida[/color]
Megtisztelsz kedves Éva a véleményeddel.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Köszönöm a gratulációdat kedves Rózsa!
Örülök, hogy olvastad a versem
Szeretettel: Ica
Köszönöm Lexikém, hogy itt jártál.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Nagyon látványos és marasztaló az indián nyarad, kedves Ica. Jókedvvel olvastam. 🙂 Éva
Kedves Ica!
Szeretettel olvastam itt is szép versedet.
Gratulálok! Rózsa
Gratulálok Icuskám szép őszi versedhez Lexirózsa