Csomor Henriett Szökik a fény

Szökik a fény

Hajnali erdőbe jöjj velem Kedvesem.
Nézzük meg a napfelkeltét.
Vigyázz, még harmatos a fű,
lábad meg ne fázzon!
Látod, már szökik be a fény
sűrű zöld lombok közé.
Szél hozta friss levegővel kéklő ibolya illatát.
Hadd szedjek egy csokorral és
adjam gyenge kezedbe!
Hallod a patak csobogását,
ahogy megyünk lefelé,
egyre hömpölyög utánunk.
Látod, amott egy őz csorda
halad megbújni a hűvöst adó sűrűbe.
Üljünk le, s hallgassuk meg
a csendet, mit mesél nekünk.
A reggel elvette a hajnalcsodáit.
De maga az élet itt rejtőzik a fák közt.
2014.április 10.

Szólj hozzá!