Nekem is, értem is

Nekem is, értem is
 
Talpig ragyogásban október vége,
fehéren vakít az őszi nap fénye.
Színaranyat ont a fák koronája,
dús avar szőnyegét szellő járja.
 
Mennyi szépséget tár elénk az élet,
gondolatom nyárba, tavaszba réved.
Ha tél jegén siklik a képzeletem,
hófehér leplén a csodát meglelem.
 
A természet nekem is, értem is szép,
kitárja előttem ezernyi kincsét.
Igazgyöngyöm benne már megtaláltam,
Mennyekből eredő, tiszta forrásban.
 
(2013-10-28)

“Nekem is, értem is” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves Katalin!
    Köszönöm kedves véleményedet és gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa

  2. "Mennyekből eredő, tiszta forrásban."
    Nagyon szépen fogalmaztál.
    Gratulálok, Judit

  3. Drága Éva!
    Köszönöm, hogy olvastad versemet és köszönöm kedves véleményedet.
    Szeretettel: Rózsa

  4. Szépen, finom fonallal szőtted össze a természetet a benned, belőled áradó hittel. Könnyen átérezhető, tiszta gondolatok. Örömmel olvastam. Éva

  5. Nagyon köszönöm kedves Ida, örülök kedves véleményednek.
    Szeretettel!
    Rózsa

  6. Kedves Viola!
    Nagyon köszönöm., hogy olvastál és tetszett a versem.
    Szeretettel: Rózsa

  7. [color=#006633]Ez gyönyörű, kedves Rózsa. Egészen elbűvöltél.

    Szeretettel!
    Ida[/color]

  8. Kedves Rózsa!

    Gyönyörű gondolatok, szeretettel olvastam: Viola (f)

Szólj hozzá!