Kétszáz éves fák

Összes megtekintés: 1,154 

Kétszáz éves fák

Romos kertben évek
szaladtak hol fájón, hol nesztelen.
Gyomvirág szórta csak porát,
szarkák röpködtek szertelen.
Aki az utcáról benézett
fejcsóválva gyorsan állt tovább
s csak távolodó lépte írta át
a vidék csendes dallamát.
Egy nap friss szellőt küldött az ég
és visszatért a rozzant kapu hangja
majd reszkető kézben mozdult
egy kopott olló markolata.
A kapuban egy férfi állt,
testében lüktetett az emlékezés,
mikor kertészként érintésétől
indult növényekben az ébredés.
Csoszogó járása s évei eltűntek
egyenes háttal készen állt,
hogy poros napjaiba s vén fák életébe
ojtson egy utolsó csodát.
A rég elfeledett törődéstől
megborzongott ez a tiszta világ,
örömében szirmot bontott
s méheket bolondított megannyi virág.
Dolga végeztével az öreg fáradtan földre
rogyott, szemében hálakönnye gyűlt
s az ébredező fák alatt kegyes
álomba szenderült.

2013.

“Kétszáz éves fák” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Kedves Éva, Judit, Miklós!

    Nagyon köszönöm hogy figyelemre méltattátok a versemet. Kicsit megkéstem a válasszal, de őszinte szeretettel gondolok Rátok, Gabi

  2. "Egy nap friss szellőt küldött az ég
    és visszatért a rozzant kapu hangja
    majd reszkető kézben mozdult
    egy kopott olló markolata."

    Varázslatos szépségű vers!
    Őszinte tiszteletem és elismerésem a soraidért !
    / Miklós /

  3. Nagyon szépet írtál, kedves Gabi. 🙂 Elmúlt egy élet, aki – mielőtt végképp elszenderült – életeket hozott létre, akik nagyon-nagyon sokáig fennmaradnak a világban…általa. Szeretettel voltam. Éva

  4. Kedves András, Ági, Veronika, Gyöngy, Ica, Clarisz!

    Nagyon köszönöm látogatásotokat, nem kevésbé a kedvességeteket ahogyan a verset fogadtátok.

    Legyen nagyon szép napotok! Szeretettel, Gabi

  5. Kedves Gabi olyan jó volt olvasni most ebben a szomorkás időben a szépen felépített versedet. A ridegség helyett valami csodálatos fény vesz körül.Köszönöm ezt az élményt:Clarisz

  6. Kedves Gabi!

    Tartalma teljesen magával ragadott és meghatott, de ezt mégis kiemelném:

    "Csoszogó járása s évei eltűntek
    egyenes háttal készen állt,
    hogy poros napjaiba s vén fák életébe
    ojtson egy utolsó csodát."

    Szeretettel voltam itt: gyöngy

  7. Kedves Gabi!

    Versed annyira meghatott, hogy még meg is könnyeztem.
    Nagyon megérintett.

    Szeretettel gratulálok: Viola (f)(l)(f)

  8. Drága Zsófi!

    De örülök neked!!! Köszönöm.
    Nemrég olvastam hogy egy elhanyagolt kertet rendbe hoztak, kétszáz éves fák terméssel hálálták meg ezt. Itt nálunk, a mi országunkban. Az eddigi legöregebb fa a világon amelyik termést is hozott 140 éves. Elképzeltem ezt az érzést, és így szólalt meg bennem.

    Ölellek szeretettel, és köszönöm! Gabi

  9. Milyen sok minden csalogathatta ki belőled ezt a
    történetet !
    Talán egy közeli ismerős, rokon közelsége, vagy a te kicsi szívedet indította meg az amit más észre sem vesz ? Nem lehet tudni. Ezt más így nem láthatja, csak ha te megírod.
    Gabikám, sikerült, szóltál ! A szavaiddal megláttattad ezt a csodát.

    Szeretettel gratulálok, Zsófi

Szólj hozzá!