ESTVEKÉP
letört ágak lógnak a kiégett fűre,
por-piszok kavarog az estébe,
valahol a hegyek alján dühödten
fordulnak vissza a felhők és hoznak
esőket az aggkoros panelek falára,
furcsa, mindig csikorog valami ebben
a mozdulatlanságban, lehet nem is
a vasbeton szerkezet, hanem a
bezárt létezések sírnak a dobozokban,
kinn lehajtott fejjel csendben lépnek,
mintha szégyellnék, hogy félnek
számolni a szabadesésben elsuhanó
erkélyeket
Gabi….ez egy börtön….emberhez nem méltó ….. és nincs kiút…..
ha te megtaláltad akkor boldog lehetsz….
köszönöm, hogy olvastál….
Clarisz….egy tízes panelben egy falu él együtt….ismeretlenül….én már vágyom Rousso "életérzésére"…inkább az ember nélküli "természet" mint ez…
köszönöm, hogy itt jártál….
Katalinka….itt élek már 14 éve….még….mert az én részem árverezi egy végrehajtó (1/3 rész)…..bank téma….úgyse tudja lakottan eladni….
az erkély itt mást jelent ám…..valami olyat mikor "elsuhannak" az ember mellett….mielőtt "betont fog"….
köszönöm, hogy olvastál…:)
Kislány…tudom…nekem sem, de ez van. Egyébként még talán szerencséje is van sok százezer embernek, hogy a volt "Magyarország" legalább fedett helyett adott nekik….köszönöm, hogy figyelsz rám…:)
Kedves Imre!
Versed megborzongatott, eszembe juttatta amikor kis időre én is "tartalma" voltam a dobozoknak. Jó volt emlékezni, elmerengeni.
Szeretettel gratulálok! Gabi
Panelházak mely sok ember börtöne is egyben. Bekebelez némelyik egy kisebb falunyi embert. A kettő közti különbség egyiket rabként élik meg, a másikban élvezik a szabadságot a friss levegőt, az emberi kapcsolatokat.
Egy valós élethelyzetet terítettél elénk a versedben. kÖSZÖNÖM:cLARISZ
A vers jó, de a téma nem tetszik…