Élni kell nélküled

Megosztás Nyomtatás 1446 megtekintés 18 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Élni kell nélküled

Itt állok újra a zörgő avaron.
Szellő sepreget csendesen.
Kései pille ring
hervadó szirmokon,
csak látszat a nyugalom.
Sírok közt sír a pokol.
Ima térdepel s könyörög
fekete bánatküszöbön.
Megérintenélek,
de nem vagy sehol.
Vonaglik a körém font hurok,
bőröm alatt csápjaival
tömör fájdalom.
Dühöngve végig csorog
hátamon az izzadt évtized.
Fuldokolva zokogok.
Isten sem enyhít bennem már semmit,
mert nélküled kell élni Fiam.
Mindegy most már, hogy átkozom vagy áldom
az út porába leomló világom.

“Élni kell nélküled” bejegyzéshez 18 hozzászólás

  1. Kedves [b]Laci, Zsófi, Kitti[/b]

    Köszönöm az együttérző soraitokat! Minden versemben ott vibrál ez a fájdalalom, körül lengi még a vidámnak tűnő perceimet is. Már tizenhat éve nem múlik. (soha)

    Szeretettel: Ica

  2. Drága Ica!(f)
    Felfoghatatlanul mély fájdalomból merített ez a vers. Minden sejtje, minden betűje sír, mert irgalmatlan az a kín, ami ott van. Benned és a versben. A vers remekmű, de ez sovány vígasz a kövérre hízott gyászban. Meleg szeretettel ölellek téged.(l)
    kit

  3. Drága Ica !

    Közreadtad fájdalmadat és mi osztozunk veled abban. Nem , nem tetted rosszul, sőt, amint látod ez a kis közösség veled érez és megpróbál vigasztalni. Biztosan észrevetted már , hogy majdnem olyanok vagyunk mint egy nagy család. Ha valamiért hallgatunk, szünetet tartunk írásaink között, bármikor visszajöhetünk, olyan mintha csak tegnap mentünk volna el. A lelkiállapotunkat magunk alakítjuk , ha tudjuk, de vannak ilyen pillanatok amikor kitör belőlünk a vigasztalhatatlanság. Az átélt fájdalom egy pillanatra átvándorolt a versbe, át tudtad azt adni és ettől lett rendkívül értékes, Zsófi.

  5. Kedves Clarisz!
    Margitka!
    Éva!
    Veronika!
    Judit!
    Ne haragudjatok, hogy így egy h.sz.-ban írom nektek, hogy köszönöm az együtt érző soraitokat. Sokat jelent ez nekem!!!
    Ölelésem: Ica

  6. Kedves Gabi!

    Köszönöm együtt érző soraidat.
    Nagyon nehéz volt elengedni. Senkinek ekkora fájdalmat.

    Szeretettel: Ica

  8. Ezeken a napokon élesebben hasít belénk a fájdalom, melyet igen szemléletesen, érezhetően ábrázoltál. Szeretettel. Éva

  9. Kedves Ica!
    Egy anyának legnagyobb fájdalom,ha gyermekétől kell bucsút venni.Együtt érzek fájdalmaddal.Aki marad,annak élni-e kell!Nagyon nehéz megélni.Az emlékek, az idő, a gyászban segítenek.Sok erőt,egészséget,megnyugvást kívánok!
    Szeretettel:Margit

  10. Kedves Ilona a lélek él és találkozunk
    Olyan jó eső érzés hogy kellő időben hoztad ide a verseidet.Ez az az idő mikor a gyász szele mindenkit megérint. Mindenkinek van halottja, fájdalma. A halál is az élet egy része vagyis a befejezése. Igaz nem igazságos emberi ésszel felfogva, miért kell fiatalon eltávozni. Ok nélkül nem történik velünk semmi.
    Senki életét nem élhetjük, így meghalni sem halhatunk mások helyett. Aki elmegy annak a csend a nyugalom lesz a bére, aki marad annak meg a fájdalom.
    Együtt érzek veled, mert annál nincs nagyobb fájdalom, ha egy anyának kell megállni a gyermeke koporsója mellett. Nehéz a gyászt feldolgozni, de meg kell tanulni-ha nehéz is-egészséges módon feldolgozni. Az hogy már tudtál róla írni ez jó jel. A halottaink nem akarják, hogy a gyász megbetegítsen.
    Szeretettel voltam nálad:Clarisz

  11. Kedves Ilona!

    Megrendítő soraidat nagyon kifejező és hatásos képekkel vetítetted elénk.
    Lehet okosakat mondani de csak az érzi át igazán a fájdalmat aki megélte. Én hiszem hogy szebb világba távozott és szeretettel figyel, akkor boldog ha megnyugodni látja a szeretteit.
    Együttérzésem mellett sok erőt és minden szépet kívánok nagy öleléssel!

    Szeretettel, Gabi

  13. Kedves Alfonzina!

    Remélem találkozunk! Most gondolkodom, hogy jó volt-e feltenni ezeket a verseket?
    Szeretettel: Ica

  15. Kedves Viola!
    Köszönöm megnyugtató soraidat. Több mint tíz éve hagyott itt. Nehezen gyógyulnak a sebek, talán soha sem. Három évid nem tudtam elengedni. Az Isten megkönyörült rajtam.

    Tudok most már írni róla.
    Szeretettel: Ica

  17. "Isten sem enyhít bennem már semmit,
    mert nélküled kell élni Fiam.
    Mindegy most már, hogy átkozom vagy áldom
    az út porába leomló világom."

    Fájdalmas filozófia megható sorokban…

    Szeretettel gratulálok!

    András

  18. Kedves Ilona!

    Megértem bánatod, de kérlek, ne akarj rosszat a Fiadnak, mert akkor Ő nem tud tovább menni az Ő útján.
    Lesz találkozás, ne félj, de Te itt vagy, itt kell teljesítened a feladatod.

    Békés megnyugvást kívánok szeretettel: Viola (f)

Szólj hozzá!