Hátamon barázdát szántott az idő.
Pengeéles légszomj szorítja tüdőm.
Ezer éve fészkel benne a sikoly.
Mily halálos bűnökért vezeklek?
Kereng a pernye hátán a szélnek,
gyertyák, fények reszketve égnek.
Mint a könny, csorog a viasz.
Fekete vasban zaklatott gondolat,
e zárt talány tétován rejtve van.
Nem nyugtat a dal sem:
„csak a jók mennek el”…tágul a végtelen.
Ha elmúlik ez a nap, csak a csönd zúg,
örök élettel ölelkező képzelt égi létben.
Álmomban kecsegtet
a túlparton egy állomás, mely névtelen.
Engedj felérni hozzád Istenem.
Nyisd meg börtöntestemet,
áldásod esője alatt.
“Miért” bejegyzéshez 16 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Ilona!
Most újra írok, mert figyelmedbe szeretném ajánlani egy írásom, amit én csak közreadok, holnap, hétfőn este felteszi a Józsi. Több folytatásban küldöm be, de ez mindenkinek gyógyír lehet.
Címe: A gyász hatása az elhunytakra.
Szeretném, ha elolvasnád és ebben a témában szívesen beszélgetnék Veled külön is, ha akarod.
Szeretettel: Viola (l)
Nagyon szépen köszönöm a jöttöd.
Jólesett a véleményed.
Szeretettel: Ica
Kedves Rózsa!
Köszönöm szépen a gratulációdat.
Szeretettel láttalak a versemnél: Ica
Nagyon örülök kedves Miklós! Megtisztelsz a véleményeddel.
Köszönöm szépen: Ica
Kedves Ica!
Nagyon szép a versed.
Szeretettel gratulálok! Rózsa
"Nem nyugtat a dal sem:
"csak a jók mennek el"…tágul a végtelen."
–
Nagyszerű gondolatokkal teli sorok.
Őszinte elismerésem!
/ Miklós /
Kedves Judit!
Köszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel láttalak: Ica
Kedves Veronika!
Köszönöm a gratulációdat. Bár csak ne kellet volna átélnem.
Szeretettel: Ica
Kedves Glarisz!
Jólesnek kedves soraid. Köszönöm.
Csak remélni tudom, hogy találkozom a szeretteimmel, akik itt hagytak oly korán.
Ölelésem: Ica
Gratulálok szomorúan szép soraidhoz!
Szeretettel, Judit
Az élet már csak ilyen Nem csak örömöket, hanem töviseket is osztogat. Elveszi tőlünk korán, amivel még várhatott volna sok időt. Miértre a választ most nem tudhatjuk, reméljük egyszer erre is fény derül, Veled együtt hullottak a könnyeim
Szeretettel jártam nálad:Clarisz
Köszönöm kedves Katalin a gratulációdat. A fájdalom íratta velem ezt a verset.
Szeretettel láttalak: Ica
Kedves András!
Megnyugtatnak soraid. Erősen hiszem, hogy találkozunk és akkor talán mindenre fény derül.
Örültem neked, hogy itt voltál: Ica
Kedves Viola!
Ebben hiszek én is. Már voltam odaát, de az Isten visszarántott, hogy élnem kell!
Azóta rendíthetetlen a hitem, hogy találkozunk.
Jó volt kiírni magamból, mert az ész nem éri fel, ha a szív meghasad.
Köszönöm, hogy itt voltál velem: Ica
Kedves Ilona!
Ne légy türelmetlen és elégedetlen ha nehéz a kereszted, hisz mint mindennek, ennek is oka van…
Jó vers!
Üdv, András
Kedves Ilona!
Nagyon megérintett versed, átérzem. Miért? Miért? én is ezt kérdem szüntelen. Türelem-türelem, meg fogjuk tudni, ha elérkezik az idő.
Szeretettel: Viola (f)(l)(f)