Amikor nagyon fáj
Amikor nagyon fáj,
bezárul a lélek,
elhagyják a vágyak,
új utakra térnek.
Kifosztott álmokban
a magány kóborol,
nyugtot ő sem talál,
tallózva csatangol.
Letompult csendjében
nincsenek már hangok,
csak szürkén derengő,
elveszett világok.
Megfagy az idő is,
reszketnek a percek,
gondolatok síkján
bénán elvéreznek.
Egyetlen érzés van
ami tán segíthet,
tisztán befogadott,
önzetlen szeretet.
Igaz, a szeretet gyógyír mindenre…csak észre kell venni, ha sugárzik feléd, és befogadni.
Jutkám!
Lelked rezdülései, mély fájdalmad benne van ebben a néhány sorban, szépen fogalmaztad meg. Mélyen elgondolkozva olvastam. |)
Szeretettel V.V.Rózsa
Kedves Veronika, Ica, Katalin, Gyöngy, Clarisz, Margit, Viola, Éva, Péter!
Köszönöm szépen, hogy olvastátok versemet és hozzászóltatok!
Szeretettel, Judit
Egyetlen érzés van ami segíthet!
Szeretettel gratulálok: Péter
Lélekszorító akkordokat oldasz fel egyetlen leütéssel a végén. Tetszett. Szeretettel. Éva
Kedves Judit!
Nagyon szép a versed, jó volt olvasni.
Szeretettel: Viola (f)
Kedves Juditka!
Az önzetlen szeretet mindig segít a fájdalomban.
Szeretettel:Margit
Magunkkal hoztuk az önzetlen szeretetet csak az
úton közben átértékelődött. Pedig vigyázni kellene rá erre a tiszta ajándékra. Ha kihal belőlünk akkor nincstelenek leszünk. Szeretettel olvastalak:Clarisz
Kedves Judit!
Azt kívánom sose fájjon, de tudom ez nem így van. Ölelés: gyöngy
Átéreztem a mondanivalódat kedves Judit.
Üdvözletem: Ica
Így van…ettől kinyílik ismét.