Összes megtekintés: 962
Seholkertben
jártunk,
kik sohase’ voltunk,
arcunkra életet
tegnapból rajzoltunk.
Múltból szőttünk vánkost
csókokkal hintettük,
hajnal ragacsába
gyémántfényt nevettünk.
A tékozló éjjel
irigyelte álmunk
szemünkbe gyöngyöt szórt…
…már másfelé járunk.
Mégis olykor-olykor
a hajnali csendbe’
lelkem beleolvad
könnyező
lelkedbe.
2013.
Kedves Gyöngy!
Köszönöm. Örülök ha a versben találtál szépet. 🙂
A képet azért tettem fel, mert zavart hogy egy férfi kontúrja volt a hozzászólásaim mellett. 🙂 Ez is, és az is ha mások gondolatait olvastam és nem tudtam kötni egy archoz. Ez jó is és nem is, ad egyfajta misztikumot, titokzatosságot, de jobb lenne a szemébe nézni annak aki megosztja a gondolatait. Vagy nem. 🙂
Legyen szép napod! Gabi
Kedves Gabi!
Csodálatos a versed és nagyon jó érzés látni az arcot is hozzá!!!!!!!!!!! Szeretettel: gyöngy(l)
Kedves Veronika, Katalinka, Rózsa!
Köszönöm, hogy itt jártatok!
Szeretettel, Gabi
Kedves Gabi!
Szeretettel olvastam ábrándos, szép versedet.
Gratulálok! Rózsa
Kedves Germain!
Kísérteties! Nagyon ráéreztél, egy reinkarnációs utaztatás élménye a vers elindítója, és igen, homályos, nem véletlenül. Egy előző életbeli tragikus szerelem, ami ebben az életben is folytatódott…és talán igazi álomszerelem lehetett volna…
Elképesztő.
Köszönöm a figyelmedet, szép estét! Gabi
Kedves Viola, Éva. Alfonzina!
Köszönöm a látogatásotokat.
A vers egy elképzelt, tökéletes szerelemről próbált gondolatot megosztani, ami szertefoszlik, hiszen nincs olyan, mégis az ember álmaiban időnként újra előjön.
Szeretettel, Gabi
Szép!
🙂
Nos, nem a legegyszerűbb gondolatmenet, de…igyekeztem megtalálni a fonal végét és felgombolyítani. 🙂 Tetszett. Szeretettel. Éva
Hűha Kedves Gabi!
Elgondolkoztattál, de emésztem. Tetszett.
Szeretettel: Viola (f)