Álomszerelem

Összes megtekintés: 962 

Álomszerelem

Seholkertben
jártunk,
kik sohase’ voltunk,
arcunkra életet
tegnapból rajzoltunk.
Múltból szőttünk vánkost
csókokkal hintettük,
hajnal ragacsába
gyémántfényt nevettünk.
A tékozló éjjel
irigyelte álmunk
szemünkbe gyöngyöt szórt…
…már másfelé járunk.
Mégis olykor-olykor
a hajnali csendbe’
lelkem beleolvad
könnyező
lelkedbe.

2013.

“Álomszerelem” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Gyöngy!

    Köszönöm. Örülök ha a versben találtál szépet. 🙂
    A képet azért tettem fel, mert zavart hogy egy férfi kontúrja volt a hozzászólásaim mellett. 🙂 Ez is, és az is ha mások gondolatait olvastam és nem tudtam kötni egy archoz. Ez jó is és nem is, ad egyfajta misztikumot, titokzatosságot, de jobb lenne a szemébe nézni annak aki megosztja a gondolatait. Vagy nem. 🙂

    Legyen szép napod! Gabi

  2. Kedves Gabi!
    Csodálatos a versed és nagyon jó érzés látni az arcot is hozzá!!!!!!!!!!! Szeretettel: gyöngy(l)

  3. Kedves Germain!
    Kísérteties! Nagyon ráéreztél, egy reinkarnációs utaztatás élménye a vers elindítója, és igen, homályos, nem véletlenül. Egy előző életbeli tragikus szerelem, ami ebben az életben is folytatódott…és talán igazi álomszerelem lehetett volna…
    Elképesztő.

    Köszönöm a figyelmedet, szép estét! Gabi

  4. Kedves Viola, Éva. Alfonzina!

    Köszönöm a látogatásotokat.
    A vers egy elképzelt, tökéletes szerelemről próbált gondolatot megosztani, ami szertefoszlik, hiszen nincs olyan, mégis az ember álmaiban időnként újra előjön.

    Szeretettel, Gabi

  5. Nos, nem a legegyszerűbb gondolatmenet, de…igyekeztem megtalálni a fonal végét és felgombolyítani. 🙂 Tetszett. Szeretettel. Éva

Szólj hozzá!