Távollét – Halott költők

Összes megtekintés: 1,078 

Távollét

Épp csak olyan ez, mint a lombhullás,
röpke távollét, egy kis elmúlás,
hisz a tavasz nemsoká eljövend,
és lelkünkben is helyreáll a rend.

Épp csak olyan ez, mint a pillanat
zene közben, mikor csend matat,
csenddel méri az időt a távol,
a könny csak folyik így lombhulláskor.

Épp csak olyan ez, mint az éjben,
– vendégek vagyunk egymás lelkében -,
messziről jövő álmokat látunk,
de egymás nélkül csak fázunk, fázunk…

Vágyaim most is melletted vannak,
mint templom mellett szerény kis paplak,
nélküled szavam, dalom is fájó
egyedül vagyok mint a harangszó…

Halott költők

Olyanok Ők, a régen elbukottak,
mintha még csak tegnap mentek volna el,
s mint aki naponta új életre kel,
verseikben nagy-nagy tüzeket raktak.

Néha szólnak verseik jelenében
hozzánk, fivéreink, s apánk hangja szól,
dalukban újra az ős ritmus dobol,
égő szívünkre lassan rácsepegnek…

Legyen tiétek a csönd és reménység,
legyen tiétek fény és a végtelen,
s ha álmotok elhoz szirtjeink felé,

szóljatok még hozzánk néma verseken…
Gyertyáitok felett villámlik az ég…
Szemünk a sötétből néha villan még…

“Távollét – Halott költők” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Sajnálom ha megsértődtél Katalinka, nem neked sántam amit írtam csak a véleményemet fogalmaztam meg… de ha úgy jjobb lesz neked hogy nem olvasol tedd azt… semmi nem kötelező…

  2. Kedves Katalinka!

    Közönöm hzzászólásodat.
    Ezzel kapcsolatban kissé rendhagyó a véleményem, azt godolom ugyanis, hogy attól mert valaki versíró, költő ember, még nem kell tanítson senkit, továbbá nincs is ilyen igény támasztva vele szemben, szerintem nem is volt soha. Tehát nem vagyunk csillagok, üstökösök, fályák sőt még csak gyertyák sem, persze akinek így jobb, hát legyen neki a téveszméi szerint…Az öntömjénező verseket nagyon utálom…

    Üdv, András

  3. A Távollét szeptember óta sem vesztett fényéből :), jó volt újra elolvasni a Halott költőkkel együtt.
    A nagy-nagy tüzek, az égő szív, gyertya…, bennem csak fokozzák azt a melegséget, amit verseid adnak.
    ("Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni", hogy "csak égjetek, csak melegítsetek ma, soh'se volt ily szükség a lángotokra!" – ők jutottak eszembe:))

  4. Mindkét versed maradandó és igen értékes tartalommal bír. Jól létrehozott, kimunkált…öröm olvasni. 🙂 (a harag biztosan harang…el lett ütve – általában nem olvasom az előttem szólóakat, lehet, hogy már útban a segítség ;)) Üdv. Éva

  5. Köszönöm szépen, kedves Ica

    Jól érzed, az alázatot fontos dolognak tartom, mint elődeinkkel, mind az egész poézissel kapcsolatosan.
    Köszönöm, hogy olvastad

  6. Kedves András!

    " és lelkünkben is helyre áll a rend " Nagyon megnyugtató ez a versed, köszönöm!
    A szonettet is remekbe írtad. Az alázatot érzem ki belőle.

    Szeretettel gratulálok: Ica

  7. Köszönöm szépen, kedves Viola, de most hogy jbban megnéztem igazad van, valóban kimaradt egy n betű… köszönöm, hogy szóltál, javítom majd ha tudom, bár azt nem tudom, hogy itt a holnapon, hogy lehet…

  8. Kedves András!

    Nagy figyelemmel olvastam alkotásaidat, amelyek szívhez-szólóak és meghatóak: a Távollét és a Halott költők szonettje.

    Bocsáss meg egy észrevételért az utolsó sorban: "egyedül vagyok mint a haragszó…" nem maradt ki véletlenül az "n" betű?

    Szeretettel gratulálok: Viola (l)

Szólj hozzá!