MINT SZERETŐT (prózavers)

MINT SZERETŐT (prózavers)

valahol megbomlott a dramaturgia, néhány szó-fia elgurult talán
és az idő falán mászik kínlódva az emlékezet, ha kinyújtod kezed
a semmit markolod, s hiába akarod, hogy a film peregjen,
egy állóképbe fakultak a színek, minden hang csendet húzott magára,
dermedt pillanatok hullnak a vászonról elénk

zavart most világunk, ezek nem mi vagyunk, hiszen mi mindig lázadunk,
néha egymás ellen, sokszor önmagunkkal van vitánk,
vagy csak jár a szánk fölöslegesen, mert a kimondott szavak
hit nélkül meghalnak és marad egy megoldhatatlan rejtély,
egy kétismeretlenes egyenlet, te meg én

pár forduló volt már utunkon, volt, hogy egyfelé haladtunk,
volt mikor távolodtunk, néha csattant a verbális pofon,
s ne vedd zokon, de mikor máshoz bújtál (megtettem én is),
másra vártál nem apró felhő került az égre, de bizony orkán tépett szét
mindent és két csupasz lélek kóborolt a magányban

egy rajzolt arc maradsz, egy rézkarc mit egy végtelen történet
mart lelkembe és végtelen az a szalag is min hangod hallom örökké,
suttogó hangod, mikor fényévekre tőlem szólítasz és én meghallom,
várom, hogy leomoljanak a falak, de hiába néznék szemedbe,
köd gomolyog köröttem

bőrömre égtél, sebhelyként visellek, számon érzem vérem ízét
mit fogaid haraptak húsomból, és érzem a tested minden sejtjét,
mert valahol benned élek, melleidnek adom formáját, combjaid
reszketnek meg ha érzel és ott hol az élet születik,
ott vagyok örökké, szóval benned mint részed, mint egy sejted

te bennem pihensz, lelkemben rendezted be létezésed,
megbújsz, mert bánt a világ és én védelek, önmagadtól is,
mégis én vagyok az akit bánthatsz, ha csalódsz, ha vágyódsz,
nem tudod mire vagy kire, csak lázadsz a világ ellen,
aztán újra hozzám bújsz, sóhajtasz és megpihensz

maradsz egy örök rejtély, fejtegetlek de talán nem is érdekel,
hogy minden betű helyére kerüljön, naponta fedezlek fel,
minden pillanat telítve szerelemmel, újra és újra meghódítalak
és nem fáraszt, megmaradsz egy féltett kincsként,
de nem rejtelek el, büszkén visellek a világ előtt,
mint szerelmes társat és mint szeretőt