AZ ITALRÓL

AZ ITALRÓL

Én nem ittam sohasem
mégis megrontja életem,
ez az átok, ez a förtelem.
Hogy tudnak rabjaivá válni?
feledni mindent, ami szép.
Nem értem, nem értem, miért?

Jó lenne álomba szenderülni!
A valóság ott talán elkerül,
szenvedek embertelenül.
Édes testvérem is rabja lett,
könyörgöm, kérlelem: ne tegyed!
de hiába minden igyekezet.

Újból, és újra elbukik,
feláll, majd ismét elesik,
nap fénye reá nem ragyog.
Segítsetek, jóemberek!
Egyedül semmire nem megyek,
gyenge, és védtelen vagyok.

Eltörnék minden üveget,
kifolyatnám a mérgeket,
de csak nevetnek rajtam ők.
Milyen világ ez, mondd! milyen?
a barátok zöme oly szívtelen,
és kinevetik a balga nőt.

Azt, aki túl nagy terhet ácsol…
Az boldogul, csak ki harácsol,
s itallal fizet mindenért.
Szeretnék újra megszületni,
egy szebb világba menekülni!
ezért küzdök a célomért,
a gyenge, esendő emberért.

Eger,1989.03.02.

“AZ ITALRÓL” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa! Keserűen és érzékletesen írsz erről a szenvedélyről. Apám is rabja volt sajnos . Én szeretem az italt ( az egri bort mértékkel). Sajnos sok mindent tönkre tehet. Köszönöm hozzászólásod Az amikor még ifjú a szív c, versemhez. Valóban dallamos , hiszen ez egy nóta szövege. Előfordul hogy jön egy dallam is a szövegre. Tetszenek a verseid. Zs M.

  2. A féltésről a szeretetről szól a versed.
    Kedves rózsa megértem a harcod az itallal.

    Kívánok neked szebb napokat: Ica

  3. Kedves Elizabeth és Jutka!
    Köszönöm megértő, kedves szavaitokat, és a megtisztelő véleményt.
    Szeretettel V.V.Rózsa:)

  4. Hát igen… Az ital mindent tönkre tud tenni, embereket, életeket, családokat. Megértem elkeseredésedet.
    Versedhez szeretettel gratulálok, Judit

  5. Őszintén kiírtad magadból fájdalmad, ez a vers sokat elmond. Szeretet, aggodalom, fájdalom, menekülés…
    IGAZán jó lett, gratulálok!

Szólj hozzá!