Megszületett a hallgatás

Megszületett a hallgatás

Egyhangún kattog az út, vége-fogyhatatlan,
az idő kegyetlen megállíthatatlan pörög,
hozzád, veled, együtt, tőled
s míg megtisztult lélekkel kérek kegyelmet,
hangos robajjal dőlnek össze
a hazug szavakból épített falak
s temetnek

hozzád tartok, kezem nyújtom feléd
s nézem ahogy távolodsz

mint lencse gyűjt fényeket egy eső-tócsa,
köveket rugdalok az út szélén,
egy padon megpihenek, most már egyedül,
nem vagy már velem hiába kérem én
az emlék is megkopik, tőlem menekül,

a fények kihunytak, ölel a sötétség,
üressé váló csendben születik a hallgatás
álmok fölött győz az elvárt rend
élet fölött a kegyetlen elmúlás

az idő mozdul, becsap, a lélek hal meg,
még egyszer kérőn, fájón felsóhajtva,
születik a hallgatás, üressé vált a csend

halott szavak konganak. mint leckét mondjuk fel
éjszakák ránk ásítanak, álmok nélkül múlnak el.
üressé vált a csend,születik a hallgatás

rám vársz, kezed nyújtod felém
s nézed ahogy eltűnök,
reggeli kávéd egyedül kavargatod,

kóborolok a világban s nem tudom
hová tartok, mit akarok, magam sem értem
miért kérem a mindent, ha a semmit adom cserébe
miért félem istent, ha nem hiszek benne

hozzád tartok, kezem nyújtom feléd
s nézem ahogy távolodsz
rám vársz, kezed nyújtod felém
s nézed ahogy eltűnök

üressé vált a csend,
megszületett a hallgatás.