Lázrózsa pírral

Összes megtekintés: 693 

Lázrózsa pírral

Lassan jöttél felém, szelíden, szerényen
a mindenségnek bús, néma hajnalán,
mikor a nap másfelé nézett kevélyen,
vágyaink haragították meg talán.

Nem hittem a szememnek és elfordultam
mert elvakított a hirtelen jött fény,
Te előttem álltál félszeg-mozdulatlan
és megrémültem tekintetedtől én.

Mert megláttam benne a saját lelkemet
és szívemnek titkos régi álmait,
mikor az elme s a szív együtt teremthet
lerombolva valamennyi gátjait.

A nap fényszavakkal ránk tűzcsókot lopott
felszítva hamvadó életparazsat,
pedig akkor még csak halkan hajnalodott,
lázrózsa-pírral becézted ajkamat.

2012. február 23.

“Lázrózsa pírral” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Gabi!

    Mindig csodáltam azokat, akik tudnak verset írni (én nem).
    És ha a vers még szól is valamiről, és megszólítja az olvasóját, akkor minden tiszteletem a költőé.
    Gratulálok e szép vershez, puszi: Tibi (f)

  2. Kedves Lexirózsa, Rózsa, Éva!

    Köszönöm, hogy megoszthattam veletek a gondolataimat.

    A vers egy elképzelt ikerlélek, vagy ikerláng találkozásról szól ami napjainkban gyakran előfordul, köszönhető ez a változásoknak ami körülöttünk zajlik.

    Örülök hogy velem voltatok, nagy öleléssel, Gabi

  3. Kicsit misztikus, kicsit romantikus, fűszerezve bájjal és rácsodálkozással. 🙂 Teljesen elandalodtam…megyek is vízszintesbe, ma nagyon hosszú és nehéz napom volt. De versed remek utóízével fogok pihenni. Szeretettel ölellek. Éva

Szólj hozzá!