Összes megtekintés: 697
Földig
hajlott az élet előtt
valamennyi gondolatod.
Panasszal köszörült szavaidat
kopott fogasra lógatod s engeded,
hogy a ma rozsdás szögeivel
hagyjon rajtad nyomot.
Pedig szemedre festett álmok
lopakodnak utánad,
de szürkének vélt napjaid elűzik azokat.
Fények lüktetnek körülötted, benned.
Vedd hát észre a zajokat,
mit a megrémült remény csap
mikor esélyt sem adsz a mának
csak sötét szembogárnak, mely nem állja a fényt,
s tagadja a tényt, hogy jogod van saját életed élni.
Félelem nélkül nézni és beájulni a boldogságba.
Amíg mások életét magadnak akarod,
látni utad nem fogod, bárhogy taposod
s arcodon a kín hagy keréknyomot.
Vedd hát csomagod s indulj!
Mert erős vagy és bátor.
Sorsodtól saját magad tartod távol,
mások levetett rongya gátol,
elriaszt a holnaptól a mától…
S ha szívednek végre megengeded,
hogy csatát nyerjen fáradt elméd felett,
rég vágyott világosság jelzi majd
igaz életedbe érkezésedet
s összes léptedet.
Szála Gabriella
2013.
Kedves Lexirózsa, Gyöngy, Miklós, Éva, JannaVrg, Tibor!
Nagyon köszönöm hogy velem időztetek, és megoszthattam Veletek gondolataimat!
Szép napot kívánok szeretettel, Gabi
Meghajlok előtted Gabi: elgondolkodtató, szép verseddel elkápráztattál: Tibor (f)
Szépen "lüktet" a (l)
Szeretettel és átéléssel olvastam komoly, elgondolkodtató versedet. Ölellek. Éva
"Amíg mások életét magadnak akarod,
látni utad nem fogod, bárhogy taposod
s arcodon a kín hagy keréknyomot."
-Nagy igazság rejlik e három sorban, akárcsak a vers egészében!
Gratulálok ! / Miklós /
Bizony szép gondolatok!!!:) egyszuszra hömpölyögnek!;)
Nagyon szép Gabikám..gratulálok szeretettel Lexirózsa