Földig hajlott…

Összes megtekintés: 697 

Földig hajlott…

Földig
hajlott az élet előtt
valamennyi gondolatod.
Panasszal köszörült szavaidat
kopott fogasra lógatod s engeded,
hogy a ma rozsdás szögeivel
hagyjon rajtad nyomot.
Pedig szemedre festett álmok
lopakodnak utánad,
de szürkének vélt napjaid elűzik azokat.
Fények lüktetnek körülötted, benned.
Vedd hát észre a zajokat,
mit a megrémült remény csap
mikor esélyt sem adsz a mának
csak sötét szembogárnak, mely nem állja a fényt,
s tagadja a tényt, hogy jogod van saját életed élni.
Félelem nélkül nézni és beájulni a boldogságba.
Amíg mások életét magadnak akarod,
látni utad nem fogod, bárhogy taposod
s arcodon a kín hagy keréknyomot.
Vedd hát csomagod s indulj!
Mert erős vagy és bátor.
Sorsodtól saját magad tartod távol,
mások levetett rongya gátol,
elriaszt a holnaptól a mától…
S ha szívednek végre megengeded,
hogy csatát nyerjen fáradt elméd felett,
rég vágyott világosság jelzi majd
igaz életedbe érkezésedet
s összes léptedet.

Szála Gabriella

2013.

“Földig hajlott…” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Lexirózsa, Gyöngy, Miklós, Éva, JannaVrg, Tibor!

    Nagyon köszönöm hogy velem időztetek, és megoszthattam Veletek gondolataimat!

    Szép napot kívánok szeretettel, Gabi

  2. "Amíg mások életét magadnak akarod,
    látni utad nem fogod, bárhogy taposod
    s arcodon a kín hagy keréknyomot."
    -Nagy igazság rejlik e három sorban, akárcsak a vers egészében!
    Gratulálok ! / Miklós /

Szólj hozzá!