Szeszélyes ősz

Szeszélyes ősz

Latolgat még az ősz-betyár,
hogy csattogtassa ostorát,
miközben lassan körbejár,
könnyedén veri nyár porát.

Hanyag szelével meglegyint,
repül hajszál s a gondolat,
huncut mosollyal rám tekint,
és pajkosságán jól mulat.

Felhővödréből vízözön
eláztat, sárba kényszerít,
sietve futok ház-közön,
hallom, vadlóként, mint nyerít.

Csípősen csettint, s köd szitál,
lehelete homályba rejt,
fagyos kezével megcibál,
illemet könnyedén felejt.

Ha kedve jó és fényt fakaszt,
sziporkázó nap felderít,
ág-fogasról levélt akaszt,
színes lombot földre terít.

Színpompás szőnyeg, szórt avar,
természetes a tarkaság,
szeszélyes ősz tán felkavar,
de tetszetős e csalfaság.

2013-11-17

“Szeszélyes ősz” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Gabi!
    Ha valami kicsit is enyhít az elkövetkező hidegből…már érdemes volt megírni…:) Köszönöm véleményed 🙂
    Szeretettel: Éva

  2. Kedves Miklós!
    Valóban kedvencem az ősz, szépségeivel és szeszélyeivel együtt. Örülök, h rabul ejtett 🙂
    Szeretettel: Éva

Szólj hozzá!