Szeszélyes ősz
Latolgat még az ősz-betyár,
hogy csattogtassa ostorát,
miközben lassan körbejár,
könnyedén veri nyár porát.
Hanyag szelével meglegyint,
repül hajszál s a gondolat,
huncut mosollyal rám tekint,
és pajkosságán jól mulat.
Felhővödréből vízözön
eláztat, sárba kényszerít,
sietve futok ház-közön,
hallom, vadlóként, mint nyerít.
Csípősen csettint, s köd szitál,
lehelete homályba rejt,
fagyos kezével megcibál,
illemet könnyedén felejt.
Ha kedve jó és fényt fakaszt,
sziporkázó nap felderít,
ág-fogasról levélt akaszt,
színes lombot földre terít.
Színpompás szőnyeg, szórt avar,
természetes a tarkaság,
szeszélyes ősz tán felkavar,
de tetszetős e csalfaság.
2013-11-17
Szia Évi!
Örülök neked mindíg 🙂 Köszönöm véleményed.
Szeretettel: Éva
Katinka!
Örülök, h olvasta a versem 🙂 Valóban átmenet…Köszönöm figyelmed 🙂
Szeretettel: Éva
Kedves Gabi!
Ha valami kicsit is enyhít az elkövetkező hidegből…már érdemes volt megírni…:) Köszönöm véleményed 🙂
Szeretettel: Éva
Kedves Ági!
Örülök, hogy láthatóvá vált előtted 🙂
Köszönöm kedves szavaid 🙂
Szeretettel: Éva
Lexirózsa!
Köszönöm, hogy olvastad 🙂
Szeretettel: Éva
Kedves Miklós!
Valóban kedvencem az ősz, szépségeivel és szeszélyeivel együtt. Örülök, h rabul ejtett 🙂
Szeretettel: Éva
Szeretettel olvastam színpompás, míves soraidat. 🙂 Ölellek. Éva
Kedves Éva!
Soraid zenélnek, lüktetnek, feledtetik az őszülő ősz hidegét.
Szeretettel gratulálok, Gabi
Kedves Évike…gratulálok csodás versedhez. Lexirózsa
Színes, pompás festményed – kedvenc őszöd – ismét rabul ejtett. Öröm volt. Van. 🙂
Szeretettel;
Miklós