Lelkemből zenél

Összes megtekintés: 1,104 

Lelkemből zenél

Lelkemből zenél e gondolat
simuló élet ritmusára,
búfelejtés félénk-dacosan
telepszik élénk szemsugárra.

Tűzből kortyol a messzeség
pihenni alászáll az éjszaka,
régtől próbált lélekgyolcson
legszebbik gomb a lét szelíd szava.

Hajnalmuzsikába mártom elmém,
napbársony fényre éledek,
ősidőktől áldott az akarás
mit feléleszt bennem szemed.

Elmélázok hangodnak selymén,
szívemet szívedre borítom,
dalod hívó szavát ízlelem
s lelkemben örökké szorítom.

2013.

“Lelkemből zenél” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Gratulálok versedhez kedves Gabi!
    Amit külön kiemelnék (magamnak):
    "Tűzből kortyol a messzeség
    pihenni alászáll az éjszaka,":)

  2. Kedves Viola!

    Minden szavad jól esik, köszönöm!

    Kedves Miklós!

    Még ha túlzol is, végtelenül jól esik amit írtál. Ingázok a különböző stílusok között, kinek-kinek mi tetszik de a szabad- és a prózavers áll közelebb hozzám, majd olvasok egy időmértékest, vagy bármilyen más szabályok szerint felépítettet és már azokat szeretem…
    Erre az oldalra azért jöttem hogy "kritizáljanak" elsősorban építőleg persze, bár néha a "lehúzás" a legjobb mester. Ötletet adni nem szeretnék azért 🙁

    Kedves Lexirózsa!

    Nagyon köszönöm a figyelmedet és szavaidat!

    Szép napot, szeretettel felétek, Gabi

  3. …a "Kétszáz éves fák alól" érkeztem bársony-szavaidhoz.
    … "és akinek szép a lelkében az ének,
    az hallja mások énekét is szépnek" – írja Babits.
    Ha most olvasna Téged, gratulálna zenédhez.
    Barátsággal;
    Miklós

Szólj hozzá!