Smaragd szemed

Összes megtekintés: 1,119 

Smaragd szemed

Smaragd szemed te szörnyeteg,
Reám szegezted már megint –
Hogyan bírom ki, mondd, e kínt
Hogy küzdök újra meg veled?

Szuronyhegyed ma felhasít,
Cibálja, tépi szívemet,
Zokogok, mint egy kisgyerek,
Szenvedni újra megtanít.

Kétkedést ültet énbelém,
Harcolni hív az értelem,
karmolva küzd az érzelem,
Húsomba váj e “rémregény.”

képzelet szülte, semmi más,
fantáziálnom nem szabad,
pereg a film, majd, megszakad –
féltelek kedves, nem vitás!

Egyedül véled győzhetek –
Úgy ölelj át, hogy higgyem el,
Sohase hagysz már engem el.
Örökre tűnj el, szörnyeteg!

“Smaragd szemed” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves Gábor, kedves Gyöngy!

    Nektek is köszönöm szépen, hogy elolvastátok a versemet. Köszönöm a látogatást, és a kedves szavakat.
    Szeretettel:Zsike 🙂 🙂

  2. Kedves Zsike!
    Mint mindig, most gyönyörű lélek-kristályok csillognak versedben, még pedig pazar csomagolásban.
    Nagyon tetszett, szeretettel: gyöngy:)

  3. Drága Zsike!

    Borzongtam miközben versedet olvastam. Sokakban penget ismerős húrokat, de Te ezen felül emelkedsz, erőt sugárzol, és pillanat alatt muzsikáddal semmivé teszed a kínokat, féltékenységet, a félelmet…

    Gratulálok szeretettel! Gabi

    /Olvastam előző versed alatti kérdésedet, és lám azt a verset küldtem be, és véletlenül egymás mellé kerültünk a sorban./

Szólj hozzá!