Mint a villám

Mint a villám

Mindennapra meglepetés,
Jön újabb figyelmeztetés,
Szemünk belekáprázik,
Ahogy a nap távozik!

Amint fogy az életerőnk,
Úgy gyorsul fel a mi időnk,
Csak a fejünk kapkodjuk,
Szinte fel sem foghatjuk.

A jelzése változatos,
Mindig más újdonságot hoz,
Nem lehet unatkozni,
Mire lehet készülni?

Különleges a kínálat,
Tudjuk, mért nyomjuk az ágyat,
Mindig mással történik?
És most velünk megesik!

Mint a villám, úgy jön értünk,
Nem kímél, hiába kérünk,
Nincs már időnk semmire,
Zuhanunk a semmibe!

Éjjel-nappal ily gondolat,
Kergetőzik a csend alatt,
Hogy lesz, mint lesz, kérdezik?
Ha az idő érkezik?

Délelőtt még a munkában,
Délután, pihenni ágyban,
Az éjjelt, meg ki tudja?
Lehet, jön a végóra!

Budapest, 2013. november 24.

“Mint a villám” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves András, Lexike, Ica és Rózsa!

    Köszönöm kedves szavaitokat.
    Sok szeretettel gondolok Rátok: Viola(f)

  2. Kedves Viola!
    A végóra bizony jöhet mint a villám, jó készenlétben várni.
    Szép a versed, gratulálok!
    Szeretettel: Rózsa

  3. Kedves Viola!
    A végóra bizony jöhet mint a villám, jó készenlétben várni.
    Szép a versed, gratulálok!
    Szeretettel: Rózsa

  4. Kedves Viola!

    Remek gondolatok!
    " Éjjel-nappal ily gondolat,
    Kergetőzik a csend alatt. " Nagyon kifejező!

    Szeretettel gratulálok: Ica

  5. Drága Violám…ez bizony a mi életünk. Már csak ennyire futja. Nagyon szép versedhez gratulálok szeretettel Lexirózsa

  6. Kedves Viola!

    A teremtésben csak az ember tudja, hogy meg fog halni, az állatok nem tudják, ezért élnek mintegy örökkévalóságban… hogy mi tudjuk ez teher, de ára van az értelemnek, nagy ára…

    Szép versedet szeretettel olvastam.

    Üdv, András

Szólj hozzá!