Kicsordul számon a szó

Kicsordul számon a szó

Kicsordul számon a szó
nincs erő, mi visszatartsa
érzések döbbenetes árja
bensőmet felkavarja.
Lelkemben tomboló vihar
tépi, gyűri,megcsavarja
egyetlen bűvös mosolyod
bánatom elzavarja.

Feledtet mindent, ami rossz
fénylő aranymázba vonja
magam sem értem igazán,
hogy lettem a bolondja
ennek a furcsa férfinak?
ki máig álmom bitorolja…
mézként csordul ki a szó,
míg sós könnyem a torkom fojtja.
A világon nincs olyan erő,
mi emléked tőlem elrabolja.

Eger,2012.10.21.

“Kicsordul számon a szó” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Vv(Vadvirág)! Hívhatlak így? Most akadtam rá erre a versedre. Megfogott a címe, megrázó az érzelemvilága. Intenzitásával nálam Ady "üzenetével" vetekszik😊[img][/img]

  2. Igy igaz az emlékeinkhez ragaszkodnunk kell Azt mi éltük meg az a mienk .Tetszett,Clarisz

  3. Kedves Rózsa…ne is feled soha . Emlékez-álmodj mert az csodás . Gratulálok Lexirózsa

Szólj hozzá!