Délibáb

Megosztás Nyomtatás 794 megtekintés 7 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Délibáb

Tipeg bennem a gondolat,
meg-meg állva szédelegve
és egészen más ütemre,
ég lobogva csipkebokra.
Lehetnék lélegzete a Földnek.
Lehetnék a kék lég tükörképe,
de enyhén kél a keserű tudat,
mert felettem csak délibáb az.
Árnyas ködben égi templom
ablakszemében porfátyol,
kifakult régi zsoltár lehetnék
s benne ékírással görnyednék.
Nem vagyok immár kezelhető
nem akarok semmilyen jelzőt.
A káprázat, mint lián körbe csavar,
meg-megállva, szédelegve.
Kezem közül kipereg az idő,
engedem,mást nem tehetek.
Alig szívdobbanásnyi az út
az élet láncszemébe fűzve.

“Délibáb” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  2. Kedves Ica!
    Nekem általában minden versed nagyon tetszik, remek képeket festesz, öröm olvasni.
    Gratulálok! Szeretettel: Rózsa

  3. Köszönöm Katalin!
    Jólesnek kedves soraid.
    Először nem is találtam jónak, amit leírtam csak úgy hamarjában a blogomba. Úgy gondoltam javítgatom szokásomhoz híven. Nem írótárs, egy olvasó dicsérte meg, hogy mennyire megragadta a mondanivalója, ezért hoztam ide. Ezért örülök különösen, hogy aki jobban járatos az írások között, annak is tetszik. Jómagam nem is tudom megítélni a saját verseimet. Sokszor kellemes csalódás ér. Viszont amit jónak találok, nem mindig " arat sikert "
    Szeretettel: Ica

  7. Kedves Ilona!

    Nagyon tetszik a versed: valóság, bölcsesség, szépség, igazság.
    Szeretettel gratulálok: Viola (f)

Szólj hozzá!