Fényből festi

Összes megtekintés: 764 

Fényből festi

Ha bennem van a tudás
beégetve minden egyes sejtembe,
arcomba sóhajtja szél
nap szórja sugarakkal szemembe…
…miért nem látom a holnapot,
mit a tegnap küszöbömön hagy, ott
hol múlttól csiszolt gondolatok toporognak
mielőtt házamba kopogtatnak?
Mert elmém sakkban tartja létezésemet
tapasztalással mi út porából vétetett.
Onnan, hol ezernyi lábnyom hagy nyomot
s bár sajátomat nem lelem legott,
mégis gyakran fenyegetem vele álmomat.
S ha kétely jócskán rám ragadt nincs oly eső
mely lemosná azt, mi lelkembe félelmet ragaszt.
De ha megnyitom fülem s szívem és sorsom
önként viselem, az én jó Istenem
fényből festi meg nekem,
eljövendő
életem.

2013.

“Fényből festi” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Miklós és Kisjankó!

    Örülök és köszönöm, hogy időt szántatok irományomra.
    Nagy dilemmám, szabad, vagy kötött verselés? Mindkettőt szeretem. A szabad verset a gondolatritmus viszi és áradni engedi. A kötött versforma nevében hordozza mivoltát, ezzel zenél és korlátoz is.
    De talán nem is a forma a lényeg hanem hogy sikerül-e átadni az üzenetet.

    Nagyon köszönöm még egyszer, szép napot! Gabi

  2. Kedves Gabriella!

    Az a nagy érdemed,hogy a formát hagytad hullámzani aszerint,hogy hogyan tolulnak a gondolatok s az érzelmek a nyelvedre.Én különösen szeretem az ilyen formákat.
    Üdv.kisjankó

  3. Múltból indul, jövőben kutat, magába nézve utat mutat.
    Fénylik, valóban. Kis időszemcsék festői sora, békességgel megrajzolva.
    Gratula. 😉
    Miklós

  4. Kedves Viola! Kedves Ica!

    Köszönöm hogy megosztottátok velem a gondolataitokat.

    Sokszor hagyatkozhatnánk a megérzéseinkre, de elménkkel azonnal felülírjuk. Pedig amikor megáll az ész, a lélek tettre kész. Őseink bölcsességét is hordozzuk, csak jó mélyen.

    Szeretettel felétek, Gabi

Szólj hozzá!