Belőled jövök

Összes megtekintés: 1,026 

Belőled jövök

Belőled jövök, hogy magam legyek,
és szabadon induljak feléd,
magasról, hol látszanak hegyek,
esem naponta újra beléd.

Hangodon szólok és szememmel látsz,
karodon érzem, símogatlak,
énekem hallom, a füleddel már,
lépésed ringó, elringatlak.

Egy lettem véled, ó csodás e hely,
nem is mozdulok belőled el,
egyesült lelkünk a létre felel,
s emelkedünk a kék égbe fel…

Benned maradtam, érezlek, értlek,
s belőled értem lassan magam,
ez maradj nekem, a vágyott fészek,
innen is vágylak minduntalan.

“Belőled jövök” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves András!
    Nem egyszerű vers, el kell benne időzni, de sok titkot rejt.
    Továbbá szívből köszöntelek NÉVNAPODON sok szeretettel: Viola :]

  2. Kedves Dávid, a 3. strófa rímképlete valóban AAAA de szerintem ez nem gond, valami olyasminek értelmezem, mint azt hogy minden négyzat téglalap de nem minden téglalap négyzet:)
    ettől függetlenül persze igazad van, köszönöm látogatásodat, és örülök, ha tetszett.

  3. András,
    névnapodhoz gratulálok!
    Nagyon szép verset írtál, nekem csak a ritmikája volt kicsit furcsa, nem egyenletes. És a 3. strófa rímképlete is AAAA-ra sikeredett. A látsz-már párosnál te sokkal jobbat is tudsz…
    Elismerésem!
    Dávid:)

  4. Köszönöm szépen, kedves Alfonzina, vannak itt korábban feltöltött verseim is, hasonóak, ha kedved van nézd meg őket!

    Köszönöm ittjártadat!

Szólj hozzá!