70.

70.

Beértem a hetvenkedők révébe.
E változás, már a kapu előtt is sokat ígért.
A sors hullámai viszik, sodorják életünket előbbre
Nem csendesednek, de újra habosan futnak
Vajon mikor érik el partjukat?
A fehér tarajok még visszacsapódnak,
Új erőt gyűjtve magasan, újra, neki indulnak
Majd elcsendesedve valamikor a földbe simulnak.

2012-04.26.

“70.” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Jolán!

    Boldog SZÜLETÉSNAPOT kívánok és reményteli holnapot, hozzá jó egészséget és türelmes kitartást.
    Írj továbbra is, ez mindig megvigasztal és örömöt ad.

    Szeretettel: Viola (f)(l)(f)

Szólj hozzá!