Sóhajod…

Összes megtekintés: 938 

Sóhajod…

Sóhajod még ajkamon neszez
bőrömön lüktető hajnalok
pirkadat szór égi harmatot
sorsom örökre hozzád szegez.

Karommal álmodat kibontom
kertedbe új holnapot vetek
kételyre szememmel felelek
hűs napokba reményt csiholok.

Mikor hajadba vágyam szövöm
benned a vér dallamként erez
hajad selyme párnák közt legyez
neved halkan imámba kötöm.

2013.

“Sóhajod…” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Elég sok versedet elolvastam már, és nyílt titok, hogy egyik kedvencem vagy, a finom lélekrezdüléseid miatt. Ez a versed is ezért áll közel hozzám 😉 Sok hasonló vágy-szövést, óhajt, sóhajt!
    Szeretettel 🙂

  2. Kedves Gabi!

    Még nagyon kevés versedet tudtam olvasni, de ez valami gyönyörű! Gratulálok! Szeretettel: gyöngy

  3. "Karommal álmodat kibontom
    kertedbe új holnapot vetek"

    Nagyszerű gondolat! őszinte elismerésem a soraidért!(l)
    / Miklós /

  4. Kedves Viola!

    Engem a végletek késztetnek írásra, ezért az erőteljes téma, és kifejezési forma.
    Nem haragszom, köszönöm hogy figyelsz rám, mindannyiunkra.

    Kedves András!

    Nagyon köszönöm a figyelmedet!

    Szeretettel, Gabi.

  5. Kedves Gabi!

    Fellélegezve olvasom versed – az előző után – és csodálom, hogy tudsz összeszedni ilyen különleges szavakat. Érdekes gyűjtemény. De ugye, nem bántódtál meg?

    Szeretettel: Viola (f):](f)

Szólj hozzá!