A kis fenyő
Ünnepelnek a fák,
tavasz beálltával
gazdagabbak lettek
egy kis fenyőfával.
Nem rég bújt ki szegény,
gyenge még az ága,
szép magasra nőni,
az a legfőbb vágya.
Gyöngyharmatban fürdik
minden áldott reggel,
köszönti a napfényt
illő szerénységgel.
Vigyáz rá az erdő,
óvja zsenge létét,
nehogy bántás érje
törzsét és levelét.
Barátja is akad,
sok apró állatka,
ágaira szálló,
daloló madárka.
Így telik az idő,
vége lesz a nyárnak,
halványul a napfény,
sötét felhők járnak.
Feltámad a szél is,
büszkén fagyot terel,
ágra és levélre
dérvirágot lehel.
Fázik a természet,
álomba menekül,
alvó ágak között
tél húrja hegedül.
Erős már a fenyő,
nem bánja a telet,
ámulva csodálja
hulló hópelyheket.
Pörögnek, forognak,
kecses táncot járnak,
leérve a földre
mindent betakarnak.
Nappalokra éj jön,
éjszakákra hajnal,
dacol a kis fácska
hideggel és faggyal.
Egyszer hangokat hall,
nem is nagyon érti,
azt észleli csupán,
valami kidönti.
Kocsira feldobják,
messzire elviszik,
idegen vidéken
valahol leteszik.
Baltával a törzsét
kicsit megfaragják,
állványba illesztve
asztalra állítják.
Fényes díszeket kap,
gyertyát az ágára,
csillagot helyeznek
legfelső csúcsára.
Boldogan szórja szét
kis szíve melegét,
méltón beragyogja
karácsony ünnepét.
Köszönöm Veronika!
Jól gondolod kedves Zsermen. A versike nem így volt elképzelve. Az igazi lényeg a fák kivágása ellen irányult volna, de nem voltam képes ünnep előtt elvenni sok embernek és a gyerekek kedvét. Mea culpa…
Mikor a baltával való "durva" faragáshoz értem, elszállt a bátorságom. Beállíthattam volna utolsó, fájdalmas boldogságnak, de az ünnep nem erről szól…
Köszönöm: Judit
Köszönöm kedves Katalin!
Kedves Sarolta és Ica!
Nagyon szépen köszönöm!
Szeretettel, Judit
Ó de szép a versed kedves Judit, mint egy ballada.
Szeretettel gratulálok és nagyon boldog névnapot kívánok: (f) Ica
Kedves Judit
nagyon szép vers, a fenyők megihletik az ember lelkét, talán nem is kellene – szerintem – csicsás díszekkel telerakni, én nem is szoktam.
én is írtam a karácsonyi fenyőkről, sőt vII. osztályos koromban az iskolai karácsonyi ünnepélyen élőképben előadtuk, én voltam az angyalka, és sorra kérdeztem z útnak induló fenyőket, hova mennek. Ez a versem valahol még most is olvasható.
Szeretettel olvastalak Sarolta(l)
Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastátok a versem!
Meg kell mondanom, hogy ez elképzelt történetem nem ez volt, de nem szerettem volna ünneprontó lenni…
Így az alapgondolat átalakult… A szeretet, amelyben részünk van életünkben, meghatározza azt, részünkké válik és csakis azt tudjuk nyújtani, továbbadni bármilyenek legyenek is a körülmények…
Szeretettel: Judit
Mindenkinek békés és áldott adventi napokat kívánok!(l)
Kedves Judit!
Gyönyörű és megható a versed. A kis fenyő életét végigkísértem tavasztól a télig. Az élet szép, de a halálát nem bocsáthatom meg, csak azért, hogy pár napig gyönyörködjenek benne.
Szeretettel köszöntelek NÉVNAPOD alkalmából és egyben ÁLDOTT ÜNNEPEKET is kívánok: Viola (f)(l)(f)
Nagyon szép vers, de egyúttal igen szomorú is. Különösen tetszik az utolsó versszak,csak hát sajnos mindez a kis fácska életébe kerül…
Kedves Judit!
(f)(^)
Szívhez szóló színes mondatok!
:)Köszönöm…
Kedves Judit !
Szomorú sors, bármily szépen feldiszítik. Kedvesebb a gyökeres megoldás. Szép a versed, gratulálok!
Szeretettel: Rózsa
Kedves Juditkám…nagyon szép versedhez gratulálok. Igaz kicsit sajnálom a fácskádat. Lexirózsa