Búcsúlevél
Postaláda kulcsra zárva
bontatlan leveleid
-mielőtt más rátalálna,-
benne várnak, reggelig.
Némaságot nem fogadtam
szó hatalma oly erős
kulcsom árát elmulattam,
távol barát, ismerős.
Illatod a szél repíti,
most azt kell eldöntenem,
szád ízét megkeseríti
elköszönő levelem?
Nem szeretném, hogyha fájna
tündér lelked legbelül,
nem csókolom már a szádat,
csendben (s)írok, egyedül.
Kedves vagy Rózsa,
és feloldozó. 🙂 Köszönöm.
Juditnak köszönet,
örömmel látlak.:)
Katalin,
kitűnően látod, nem akartam megbántani. Ez is egy kulcs a ládikához.
ÖrdögiMennek
van egy másik kulcsa. Bizony, a lélek, ha megjelenik, olvasni lehet benne (a tsudába;) ) …igen. Nehéz elengedni. Valóban nehéz. Utána – idővel – "valahol mégis belengi a megkönnyebbülés" Amikor az évek sem segítenek, az…az egy másik vers. Vagy próza.
Öleléssel;
Miklós
Fájdalmasan szép gondolataihoz gratulálok, Judit
Na ne sírj már….szeretünk. Gratula Lexirózsa