A Hold éneke

A Hold éneke

Tétova szívemen árva dalok nesze, ritmusa ég ma,
perzseli fájdalom égi tüzek, mese-csillagok árját,
Hold karimámon a fénysugarak hada mennyire vézna…,
fátyol-ölem hona sóhajok illata, ring csuda sárgán.

Udvarom őre ma csend, ücsörög, szeme sír a magánytól,
játszadozik vele kósza öröm pora, végtelen álom,
távoli vonzalom, éj köde bánatom, ontja magából
szótalan éneked, átvisz a képzelet így a halálon.

“A Hold éneke” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Köszönöm szépen az itt hagyott kedves szavakat. Szerintem ilyen szomorkás a Hold, biztos mert mindig éjszaka van körülötte :), innen nézve :-)))
    Marcsi, igen, ezek hexameterek, nekem kedvencem a ritmusa, próbáld ki, tetszeni fog! 🙂

  2. Szuper! A dallama vitt végig. A gondolatfolyama tetszik 🙂
    Örömmel olvastam a versed. Tetszik nagyon!!! 🙂
    Szeretettel: Éva

  3. Szerintem is hasonló a hold ill az éneke ahhoz,ahogyan Zina ábrázolja:)
    és akkor ez a hexameteres verselés?
    üdvöm:M:)rcsi

  4. Csilla, tényleg ilyen a Hold? Vagy csak te most így lâtod?
    Engem pl. melankóliâval tölt el, dehât a költô is csak ember, szabad akarattal, látásmóddal, akár a "halálon is átvivô képzelettel"…
    Csilla, gratulálok a versedhez,
    B.

  5. Kedves Zina!

    Micsoda csodás hexameterekben dalol ez a Hold! Csak ne lenne oly mérhetetlenül szomorú és gyászos ennek a holdnak éneke.
    Nagyon tetszik ez a remek versed! Gratulálok, igazán jó vers!
    Kit

Szólj hozzá!