Egy kis karácsonyi mese
Kicsi manó nézeget: gyűlik a sok hófelleg,
eljátszotta a telet, nem gyűjtött csak emléket.
Nincsen szén és nincsen fa, üres most a kis kamra,
de ha leesik a hó, ami szép és ragyogó
akkor mit eszik majd ő, a kis emlék gyűjtögető.
Befedte a hó a lakot, a kis manó didereg ott.
Kis karácsony. Nagy karácsony
hogy süljön így a kalácsom,
kérdezi a kis manó, aki vacog a gangon.
Gondolt most egy jó nagyot, kiült a gangra legott,
ki is tett egy nagy táblát, mesét mondok, ha hagyják.
Aki’ kéri mesélek, a tavaszról regélek.
amikor ibolya nyílt, amikor a rét virít a
világ színekben pompáz, illat-felhő orgiáz.
S az ára oly csekély: egy szem dió, mogyoró
kis kamrámba be való, lehet hozni káposztát
Kicsi lisztet, kicsi sót, kicsi zsírt, idevalót,
kicsi apró cukrocskát egy kis lekvárt és mézet…
Ilyen olcsón regélek.
A meseszó hallatán gyűlik a sok finomság
télapó is megpihen: mesét hallgat melegen,
pedig nagyon sietne, ha a szép szó engedne.
Kicsi manó most boldog: diót darál, tör mákot
így lesz szép a karácsonyom.
2013. karácsony