Csendes békességre vágyom.
Karácsonyfát ácsol az emlékezet.
Didergő fájdalmat borít a hó
visszajáró lidérces álmokon,
érzem sírnom kellene.
Súlytalan már a könnycsepp
a bánat eltűnik csendesen,
mint olajfolt a kövezeten.
Vak véletlen sodor Istenemhez,
ünnepi fény hordoz, üres térben
csak képzelődöm, most csend
és béke van, Karácsony este.
“Karácsony este” bejegyzéshez 7 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Köszönöm kedves Gitta!
Jólesik olvasnom, hogy megérintette a versem a lelkedet.(l)
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Ez nagyon szép: ez a fájó karácsonyi vers…Melankóliád az én lelkemhez is közelkúszik…
Több versed is elolvastam,de itt leragadtam és bár Karácsony már messze jár, az érzés az marad…és a versed, amely fájdalmasan szívemhez ért…
Évikém!
Kívánok boldog névnapot és áldott, békés karácsonyt: Ica
Kedves Márta!
Köszönöm soraidat és a jókívánságodat.
Kívánok én is boldog (l) karácsonyt: Ica
Örülök, hogy tetszik a versem kedves Katalin.
Áldott, békés karácsonyt kívánok szeretettel: Ica
Drága Ica! Nyugodt, szeretet-puttonyos Ünnepet kívánok! 🙂
Ölellek. Éva
Kedves Ica,
kívánom, hogy találd meg azt a csendes békességet, amire vágysz, ne csak az ünnepekre.
Boldog Karácsonyt!
Márta