Szunyókáló éden

Összes megtekintés: 1,200 

Szunyókáló éden

Szélfútta ágakon vacogó levelek…
kocsányokon lógó télidő hírnökök –
lábunk elé hullva a filmjük lepereg
zörgő zenéjükkel őszünk elfüstölög.

Lassul már életünk a hideg napokon
szívünk halkít ma a szerelem zenéjén –
pianóban motyog szemérmes dalnokom
nagyhangúra én őt sohasem cserélném.

Vadtáncos lélektó harcos-vize fáradt
csituló örvények a mélybe nem húznak –
bóbiskol a világ, de karöltve láttat
tétova léptekkel…kitől is búcsúzhat?

Szundító testünkben a megannyi érzés
elteszi most magát tavaszváró szerbe –
majd felsír időben az elzsibbadt légzés
…lerázva a deret, mi sejtünk belepte.

“Szunyókáló éden” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Margit kedves!
    Köszönöm szépen léleksimogató hozzászólásodat.
    Örömmel láttalak nálam. 🙂

    Legyen nagyon boldog, sikeres és szeretetteli Új Évetek!
    Éva

  2. Marika drága!
    Figyelmességed és a rám-szánt időt is szívből köszönöm. 🙂 Mindig sejtettem, hogy boszorka vagyok. 😉 Szeretettel fogadtalak. Éva

  3. [u]Kedves Rózsa és Katalin![/u]
    Örömmel hallom, hogy szívesen voltatok nálam, amit nagyon szépen köszönök. 🙂 Ha egyéninek találjátok versemet, az méginkább azt erősíti, hogy nagyjából a saját utamon járok. 😉 Ölellek Benneteket. Éva

Szólj hozzá!