Számvetés

SZÁMVETÉS

Mögöttem sorjáznak kisemmizett évek,
meddő hónapok, verstelen napok.
Mostohán bánt velem eddig az élet.
Sok meg nem írt verssel én adós vagyok.

Nehéz terhem hordozom magammal.
Zsákomban számtalan elszállt gondolat.
Időm egyre fogy, így minden nappal
– pótolni azokat – oly kevés maradt.

Sok év eltelt míg bennem a csend uralt.
Megélhetés harca némította lelkemet.
Papírra nem vetettem sok elvetélt régi dalt.
Bánom már! Mert pótolni nem lehet.

“Számvetés” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Leslie!
    Mindannyian tudjuk, hogy sajnos az elmúlasztottakat pótolni nem igazán lehet. De a jelenben a holnapokat remélve igen.
    Hozzál ki a lehető legtöbbet Magadból, mert ennyi kell, mert érdemes. Szeretettel kívánok ihletekben gazdag szép évet: gyöngy:)

Szólj hozzá!