Lépj be az aurámba!

LÉPJ BE AZ AURÁMBA!

Kedvesem!
Lépj be az aurámba,
fény áraszt el, meglehet.
Olyan ez, mint a feloldás.
Füröszd meg a lelkedet!
Hallgasd szívem dobogását!
Látod, ez is megy neked.
Nem a bánat, a kesergés,
mi feledtet rossz éveket.
Melegedj a szemem tükrén!
Ölelj, csókolj, míg lehet.
Olvadj be az aurámba!
Áldott, aki így szeret.

Eger,1999.tavasz

“Lépj be az aurámba!” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Igen, Miklós…vezette az ujjam, de nem valaki, hanem valami:
    a SZERELEM, SZERETET,FÉLTÉS.
    Örülök, hogy tetszik versem. Köszönöm a véleményed.:]
    Barátilag ölel V.V.Rózsa

  2. Húha! Hogy ezt még nem olvastam…
    Áldottan komponált, kerek egész. Valaki vezette az ujjad… 🙂
    Barátsággal;
    Miklós

  3. Köszönöm Katalinka őszinte hozzászólásod. Bizony, legtöbb ember életében több a csalódás, mint az igazi, szép szerelem.
    Annyit tehetünk, hogy a szépre, a felemelőre emlékezünk, és hagyjuk, elfakulni a többit, az értéktelent.
    Szeretettel V.V.Rózsa :]

  4. Köszönöm Zsermen!
    Te nagyon megtisztelsz véleményeddel.
    Örülök, hogy olvastál.
    Szeretettel V.V.Rózsa (ang)

Szólj hozzá!