Parányi – Könnyű

Parányi

Még hallom, ahogy
reményed hozza, törve,
szilánkjait homály-tükörbe.

Utadat állnám,
ha gyenge lábam bírna,
megfeszülök, eltűnök sírva.

Sorsom lépcsőjén
nyikorgó léptek fáznak,
eljátsszák bús paródiádat.

Utolszor, hogyha
nem segít rajtad senki.
Isten helyett, maradj embernyi!

Könnyű

Feloldozom most magam.
Könnyű létemnek súlytalan
terheit elhagyom.

Csókot dobok a félszre.
Ölelj át tenger lágy sötétje!
Hajnalban távozom.

“Parányi – Könnyű” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. 🙂

    Köszönöm szépen Nektek a kedves és bátorító sorokat!
    (Játék szülöttei, de nem követtem teljesen az eredeti versek ritmikáját, gondolom ezért nem ismertetek rá.)

  2. Kedves Alfonzina!

    Csak most értem ide ehhez a két végtelent egybesűrítő gyöngyszemhez és mást nem is fűznék hozz.

    titus56

  3. "Még hallom, ahogy
    reményed hozza, törve,
    szilánkjait homály-tükörbe."

    Na kérem! Így kell ezt csináln!
    Jár érte egy rózsaszál (f) [color=#669999](vagy mifene)[/color]

  4. Engem is lenyűgöz a stílusod, ahogy könnyeden szavakba öntesz mély érzéseket és olyanná alkotod, mint egy kellemes fuvallat, pedig, mint Gabi is írta, nagyon mélyen szántó gondolatok.
    Szeretettel gratulálok, már vártam, hogy újat olvashassak Tőled, olyan kellemes és megnyugtató: gyöngy:)

  5. Nekem nagyon teszik ahogy írsz, mélyen szántó, lényegre törő, elmét-szívet megmozgató.
    Szeretettel gratulálok, Gabi

  6. Kedves Alfonzina!

    Remek gondolatokat vetettél papírra.
    "Isten helyett, maradj embernyi"' …. mindegyikünk mottója lehetne.

    Szívből gratulálok: BogIcu(f)

Szólj hozzá!