Éjfél

Megosztás
 | Nyomtatás | 10 hozzászólás | 1086 megtekintés | Kategória: Beküldött versek| Szerző:

Éjfél

Alvásban érint az éjfél,
hol végtelen lebegés ápol.
Koromsötétben árván zokog
fény után egy halovány mosoly.
Éter hív az ébredésre,
a vándor idők ködén
felszáradt fájdalom,
szúrágta múlt csillog.
A jövő tükrében kifesti
arcát a sors, olykor emberi,
olykor térdig gázol évekig,
ahol boldogság nem lakik.
Új reménnyel szeress, amíg lehet,
ha a sors nem is kényeztetett el.

“Éjfél” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  4. Köszönöm a kedves reakciót, csak azért ajánlottam mert tényleg szomorúan szép üzenet. De ha így marad, akkor is nagyon kifejező és gondolatébresztő.

    Szeretettel, Gabi

  5. Kedves Gabi!

    Szívesen veszem a tanácsokat, kritikákat. Mindig alakítok a verseimen, hol újabb gondolattal bővítem vagy gyomlálom.
    Volt már olyan is, hogy szabad versből kötött négysorosok lettek, valahogy adta magát. Megpróbálom ezt is átírni.
    Igyekszem nagyobb gondot fordítani a versekre, mert szeretnék én is idővel kiadatni egy kötetet.
    Köszönöm a figyelmedet.:]
    Szeretettel üdvözöllek: Ica

  6. Kedves Ica!

    Nagyon tetszik a versed tartalma, szép képek, hangulat stb. Imádom a szabad verset, én ezt mégis megpróbálnám kicsit "szabályosítani" ha szabad ilyet mondanom, mert megérdemelné a ritmust, rímeket stb.
    Én nem szívesen adok tanácsot, mert még jómagam is tanulok, ezt se annak vedd kérlek szépen, csak egy ötletnek.

    Szeretettel gratulálok, Gabi

  9. Kedves Ica!
    Tetszik a versed!Különösen az utolsó két sor.
    "Új reménnyel szeress, amíg lehet,
    ha a sors nem is kényeztetett el."
    Szeretettel:Margit

Szólj hozzá!