Az én mesém

Az én mesém.

Az én mesémben, vannak angyalok
Azt gondolok, amit akarok,
Ragyognak égen csillagok,
Szivárvány hátán nyargalok.

Az én mesémben ott van anyukám,
Mosott, főzött és vigyázott rám.
Mindig olvasott szép mesét,
Most is érzem szerető szívét.

Az én mesémben ott van apukám,
Sok dolga volt, haza későn járt.
Vasárnap, azért játszott velünk,
Nem éheztünk, megvolt mindenünk.

Az én mesémben ott ül nagymama.
Jó öreg tündér, csöpp mama.
Mindig kaptunk egy kis édességet,
Virágszálat, a legszebbet kertjéből
Oda adta nekünk.

Török papa egy forintot adott,
Kaptunk rajta két gombóc fagylaltot.
Az utcában, lakott még sok néni, bácsi,
Mind ismertek, örültek nekünk.

Az én mesémben ott van kis falum,
Hosszú főutca, végig vadgesztenyesor,
Néhol rózsavirág kertek, kispadok,
Békés emberek, nyugalom.

Kis falumba, már ritkán jutok haza.
Az én mesémbe nem fér bele gyakran.
Kilátogatok a temetőbe,
Sok ismerős, kedves, ott pihen csendben.

Végig sétálok a Fő utcán, lassan,
Sok régi osztálytárs, ismerős akad.
Ilyenkor örülünk, és jót beszélgetünk.
Úgy érzem magam, mint kisgyerek.
Az én mesémben.

Balatonvilágos, 2013. okt. 8.

“Az én mesém” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Erzsi!

    Versei nagyon szépek. lelkileg megérintenek. Örülök, hogy megismerhettem. (siófoki kórház,"várakozás") Sok szeretettel ajánlom verseit kis unokámnak, aki szintén verseket "irogat". Nagyon jó egészséget kívánok Önnek, és kívánom, hogy még nagyon sok szép írását olvashassam. Sok szeretettel: Ilike Siófokról.

  2. Kedves Erzsi!

    Nagyon szép ez az őszinte, igaz mese, nagy érdeklődéssel olvastam. Kívánok sok szép ilyen és hasonló verset.
    Szeretettel: Viola (f)

Szólj hozzá!