Remény
Könnyed léptű, víg kedélyű
tüneményes, kacagó,
szelíd lelked halk beszédű,
szívhúrokat szaggató,
röptető
őserő.
Őserő, ha téged lendít
verőfényes hajnalon,
egyszerűsége nemesbít,
tiszta fénnyel átoson
hangtalan,
béke van.
Béke van, mi benned ácsol
látomást, s a gondolat
szemhéjad alatt varázsol,
papírsárkányt hajtogat.
Néma ég,
ringass még!
Köszönöm szépen, Miklós, hogy erre jártál. Juhász Gyuláért és a stanzáért 😉 külön köszönet. Már megint tanultam valamit:)
Nagyon izgalmas és ritka rímképlet, ám mégis létező. Előfordul néhol a stanza, oktáva vagy ezek mutánsai, így például az A-B-A-B-C-C képletű hatsoros, Juhász Gyula: Egy hangszer voltam… című versében is.
Gratulálok a versedhez kedves Alfonzina, nem senki 😉 aki képes ezt a formát feltámasztani !
/ Miklós /
Kedves Jankó, nem A reményhez, de a költőt hogy sikerült kitalálni? Csak nem a cím alapján? 😉 😀 Nem hétpecsétes titok, hogy A fekete pecsét volt az eredeti.
Köszönöm szépen, V.V.Rózsa! 🙂
Kedves Alfonzina!
Nagyon könnyed, dallamos, tetszetős vers… elringatott.
Nagyon jól kaptad el a ritmust. Szívesen olvastam.
Szeretettel V.V.Rózsa :]
Bájoló lágy trillák
Tarka képzetek,
Kedv, remények, Lillák,
Isten veletek.
(Csokonai)
Az összevetést megérdemli.
Üdvözlettel:
kisjankó
Szintén játék eredménye.
Köszönet a látogatásért és kedves szavakért – meg sem érdemlem…:P
Óóórjási ölelés!
🙂
Kedves Alfonzina!
Ez most nem a Tőled megszokott forma, de nagyon tetszett ahogy egymásba szőttet a versszakokat. Ja és a tartalom is.
Ölelés: gyöngy
Nagyon izgalmas megoldás, le sem tagadhatnád. 🙂
Szeretettel gratulálok, Gabi
Engem is ringatott. Nagyon szép!
Ölellek, szeretettel:Zsike 🙂