Örömkönnyek

Összes megtekintés: 949 

Örömkönnyek

Minden könny lélekből vétetett,
én akkor is ”sírok”, ha nevetek.
S ha az öröm rám száll s éledek,
sóhajoknak többé utat nem engedek.
De engedem az égieknek hogy rajtam át
zengjenek ígéretes harmóniát.
Még jobban szoríthassam életem
elégedetten, miként képzelem.
S szorítom a sorsba égetett álmomat,
ölelésből szőtt vágyakat, hangokat,
hívó szavakat, meleg lélektakarókat…
S ha éjjel rám tör a félelem, engedem,
hogy hitem békével körbe vegyen,
ha lámpást alig gyújt az éjszaka
ölelhessen a csendnek suttogó szava.
Ölelhessem forrón én is az örök reményt,
a fényből festett új esélyt,
mit magával ragad szellő, kora hajnali,
kínokat végleg ízekre bontani,
árnyakba örökfényt oltani…
s tőle széles e világban könnyeket,
végre örömkönnyeket
ontani…

“Örömkönnyek” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. "Minden könny lélekből vétetett,
    én akkor is ”sírok”, ha nevetek."
    Remek kezdősorok. Őszinte elismerésem !(f)
    / Miklós /

  2. Kedves Mindannyian!

    Nagyon hálás vagyok, hogy megoszthattam veletek a gondolataimat.
    Sokáig kerestem a "felelősöket", ha az életem valamennyi területe nem haladt akadálymentesen. Okoltam magamat, a környezetet stb. Aztán magyarázatokat kerestem és megtaláltam a számomra nyugalmat hozót. Az életem nem attól lett jobb, mert változtak a körülményeim, hanem megváltoztak a körülmények, mert végre elfogadtam olyannak, amilyen. Kételyeim még mindig vannak persze, de sorsomat el nem kerülhetem, és felelősséget is csak a saját sorsomért vállalhatok. Számomra ez volt a "gyógyulás" első lépcsője.

    Köszönettel és szeretettel Gabi

  3. Drága Gabi!
    Nagyon szépen és lélekbemászóan fontad a gondolatokat egyetlen, jó erős eszmekötéllé. Elengedőn a busongásra szorító sóhajokat, teret adva a remény, az öröm pilléreinek. Csakis ezek tarthatnak bennünket hosszú távon erősnek-erősen. Örömmel voltam Nálad. 🙂 Szeretettel. Éva

  4. Kedves Gabi!
    Nekem különösen a közepe tetszett:

    "S szorítom a sorsba égetett álmomat,
    ölelésből szőtt vágyakat, hangokat,
    hívó szavakat, meleg lélektakarókat…
    S ha éjjel rám tör a félelem, engedem,
    hogy hitem békével körbe vegyen,
    ha lámpást alig gyújt az éjszaka
    ölelhessen a csendnek suttogó szava."

    Valahol olvastam, hogy szereted a szabadverseket. Én is.
    Szeretettel: gyöngy

  5. Drága angyal lányka!

    Most már csak így foglak hívni.
    Ha nem lett volna feltüntetve, hogy ki írta a verset, akkor is tudtam volna, mert így – csak Te tudsz.
    Öröm volt olvasni.

    Gratulálok szeretettel: BogIcu

  6. Kedves Gabi!

    Ez az alkotásod a versek-verse, szerintem fölé emelkedik az összes többi fölé. Egyszerűen csodálatosnak tartom, és látom, amint az Angyalok suttognak és diktálják a szavakat.
    Örömmel és szeretettel olvastam: Viola (f)(l)(f)

Szólj hozzá!