Égi tünemény
Az éjjel részese voltam egy csodának
az augusztusi csillaghullás látványának
ragyogtak a csillagok,tiszta volt az égbolt
de valami fesztelenség is jelen volt.
Úgy remegett fenn valami a magasban
csendes tétova várakozás a szívemben.
Lehet ők is én is az örök elmúlásról méláztunk
kire vár ma ez a fájdalmas vég nem tudhatjuk.
Sehol egy lélek, síri csend vett körül engem
szemem az égboltról egy pillanatra le se veszem
virrasztást tartok a haldokló csillagokért
imát mormolok a szeretet halottaimért.
A Hold sem világított az este nagyon
csak egy kis sarlónként volt látható
semmi nem zavarta meg a csillaglesőt
aki szívdobogva várta Perseidákat.
Itt ott már feltűnt egy-egy fénycsóva
majd megint hosszú síri csend van.
Egyszer csak Észak irányában nézve
a Kis Göncöl alatt hull minta záporeső.
Ti apró homokszemek hová siettek
annyira gyorsan eszeveszetten estek
a Föld légterébe, ahol egymáshoz simulva
csókokat lopva fénnyé lesztek egy pillanatra.
Csak álltam egy magam és gyönyörködtem
rövid ideig karácsonyt ébresztettetek szívemben,
mint az ünneplő házakban a villanyégők
sorba lobbantatok fel és gyorsan kialudtatok.
A látványotok felettébb lenyűgözött engem
Előtte annyi mindent akartam kívánni
de a szép amit az este nekem adtatok
elfelejtkeztette velem hogy megtegyem.
2013. 08. 13.