Összes megtekintés: 439
Hajnali fagy
Megdőlve, mint süllyedő bárka
csonka Hold ül nyárfa zátonyán,
lelkem röppen: sebzett madárka
bukdácsol e ködös éjszakán.
Fagy kapaszkodik vézna ágba,
tenyere alól zúzmara nő,
felkúszik, fel a koronába,
hol távolba kémlel az idő.
Keleti fény dereng: soványka,
de dőzsöl a hajnal asztalán,
kipirulva, mint édes lányka
a Nap kacsint déren, zúzmarán.
Gyönyörűek képeid, lágyan ringat, lélekhez simuló szép sorok.
Szeretettel gratulálok.
Gabi
Köszönöm kedves Éva! 🙂
Üdv.
Janus
Versed lágyan simogatta lelkem…megyek is aludni. 🙂 Nagyon tetszett. Üdv. Éva