Epekedés

Epekedés

Amit nem kívánsz magadnak,
Ne tedd azt embertársadnak!
Ha ezt megfogadtuk volna,
Angyalének, rólunk szólna.

Megszűnne a torzsalkodás,
Életen át, civakodás,
Egyre okosabb az ember,
Mért nem gondolkozik ésszel?

Őstörvény ez, Parancsolat,
Isten szava utat mutat.
Miért nem megyünk hát arra?
Jobb nekünk a lejtő alja?

Családtagok, „jó” szomszédok,
Jobbik énre hallgassatok!
Országok, ti Föld népei,
Tudtok-e még változtatni?

Jó példát kéne mutatnunk,
Ezt kellene megtanulnunk,
Folytonosan, szüntelenül,
Jó törekvéssel, emberül.

Minden marad a régiben,
Uralkodás az önzésben,
Azt tesszük, ami nekünk jó,
Másik legyen földönfutó!

Budapest, 2014. január 14.

“Epekedés” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Szép óhajok és nagyon jó lenne, ha valóra válhatna, de sajnos nem valószínű…
    Nagyszerű versedhez szeretettel gratulálok, Judit

  2. Kedves Viola!

    Megint aktuális és fájdalmas igazságot osztottál meg velünk.

    Szeretettel gratulálok, Gabi

  3. Kedves Szépséges Elisabet!
    Köszönöm egyetértő hozzászólásodat, örülök, hogy itt vagy.
    Szeretettel gondolok Rád, Rátok, külön üdvözlöm a Csemetéket: Viola-nagyi. (f)(l)(f)

  4. Nagyon szép és jó verset írtál, de sajnos a mai világban tényleg inkább az utolsó versszakod a mérvadó. Kevesen vagyunk, akik a versednek megfelelően gondolkodunk. Szeretettel gratulálok ehhez a gyönyörű és jó szándékú íráshoz! Légy nagyon boldog Viola nagyi! Üdvözölnek a gyerekek is!!

  5. Köszönöm kedves BogIcu, örülök Neked.
    Szeretettel gondolok Rád: Viola (l)

  6. Drága Violám!

    Ha az az angyalének rólunk szólna, ez a versed nem született volna meg….
    Emberül élni? Az bizony keveseknek sikerül….

    Szeretettel olvastalak: BogIcu

Szólj hozzá!