AZ ALPOK CSÚCSA…

AZ ALPOK CSÚCSA…

Az Alpok csúcsa hívogat,
mégse’ vágyom vissza.
Megfejteni a titkokat
nem lehet, bár tiszta
fejjel álmodom
a havas csendességet.
Tarsolyomba hordozom
a szép téli meséket,
melyektől két kis unokám
víg dalokra fakad.
Bár megjártam az Alpokat,
mégsem lettem szabad.
A felhők közül leszállnék.
le, a lankás dombra,
s az áldott napfény aranya
hullana sápadt arcomra.
Reménnyel vonná be bőrömet,
szemembe mosolyt csalna.
Nem vonzanak a vén hegyek,
rajtam egynek sincs hatalma.
Csak haza mennék szüntelen,
kicsiny otthonom ölébe.
Hátizsákomban két kis gyerek
mosolya, és szeme fénye.

Eger,2014. január 15.

“AZ ALPOK CSÚCSA…” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves zelgitta!
    Sokáig távol voltam, így csak most olvastam véleményedet, és nagyon egyet értek vele. Persze, találkoztam már olyannal is, akinek semmit nem jelentett a hazaszeretet – vagy csak ügyesen leplezte – az ilyen embernek mindegy hol él, csak boldogulásának, esetleges meggazdagodásának színhelye fontos számára. Szerencsére, ebből a fajtából vannak kevesebben, ők nem tudják milyen jó érzés kimondani azt, hogy HAZA megyek. Örülök, hogy ezt a bonyolult, sokat vitatott érzést sikerült versembe is átültetni, közel hozni az olvasóhoz, így hozzád is.
    Köszönöm, hogy nálam jártál.
    Szeretettel V.V.Rózsa (f)

  2. Igen,igen…ez nagyon szép.
    Aki nem a hegyekben született az nem is értheti a zord bérceknek vonzó bűvkőrét…Én ezt megtanultam az erdélyi Kárpátokban.
    Persze másoknak a puszta, síkság,dombvidék a szülőhazája, ki-ki ahol született. Szülőföld csak egy van, azt nem lehet átírni, helyettesíteni, az belénk van kódolva….

    Gratulálok tiszta érzéseket kifejező versedhez,
    B.

  3. Kedves Icu és Miklós!
    Köszönöm, hogy olvastatok, és szeretettel véleményeztetek.
    Ölel benneteket az "örök nyughatatlan", a mezők, erdők, hegyek "vadvirága":)

  4. "Csak haza mennék szüntelen,
    kicsiny otthonom ölébe,
    hátizsákomban két kis gyerek
    mosolya, és szeme fénye."

    Lehet ezt szebben?
    Nagyon tetszett Rózsa, ölellek szeretettel: Icu(f)

  5. "Bár megjártam az Alpokat,
    mégsem lettem szabad."

    Te kis örök nyughatatlan! 🙂 (f)

  6. Köszönöm Alfonzina!
    Mikor unokáimat látogatom, a svájci Alpok olyan hívogatóan, csábítóan akar magához ölelni, hogy nehéz elszakadni ettől a gyönyörű vidéktől, és a gyerekek is nagy visszatartó erő. Mégis az itthon maradottak sóhaja, hiányérzete erősebb mindennél. Az a tudat, hogy visszavárnak felülír mindent. Azon felül, itt születtem…"s ha lábamhoz térdepel egy egy bokor
    nevét is virágát is tudom "(remélem nem tévesztettem el az idézetet!) máshol gyökeret ereszteni már nem tudnék. Azért nagyon jó kint lenni, és közelről látni a fenyvesekkel borított – szinte minden évszakban – hóval fedett hegyeket, de az ablakommal szemben magasló Eged szépsége is el tud varázsolni.
    Örülök, hogy olvastál. Szeretettel ölel V.V.Rózsa (bus)

  7. Ismét a cím csábított ide, megírtad helyettem a "hegyes" verset 😀 bár más tartalommal, de teljesen igazad van neked is, és örülök, hogy olvashattam 🙂

Szólj hozzá!