Játszd még!
Ma már az égre festi búját,
kezével álmokat kever,
hanyatt feküdve, tompa zúgás
fülében őrködik, hever.
Folyónak árja zegzugában
bejárja úttalan hitét,
ha volna még ezernyi bánat,
felejtsd el, ágbogát kitépd!
Ne győzni vágyj, csak áldd a könnyét!
Csatáidat simítsa halk
örömnek útja, lángod oszd szét!
– s megérted akkor ezt a dalt.
Én pedig a figyelmednek örültem 🙂 Köszönöm (l)
Csak gyönyörködni jöttem és ez lett. Nagyon örültem a versednek!
kit
Ennek örülök, Miklós!:)
Remek! Különösen tetszik – lüktetésén túl, – hogy Te is át mered vinni mondatod a következő sorba. Könnyedén fut komoly gondolatod.
Tetszett éneked. 🙂
Miklós
Köszönöm szépen, hogy elolvastátok!
BogIcu, annak nagyon örülök, ha értetted.
Igen, Barna, megfogadtam a tanácsodat, és köszönöm, egy szál virág is elég lett volna;) Dallamos, mégis hiányérzetem maradt, mintha már túl dallamos lenne számomra, talán mert még nincs összhangban a belső "melódiámmal".:-)
Zsike, jó, hogy te "így maradtál", ez egy áldott állapot.:)
"Az élet szép…tenéked magyarázzam?"
Öröm volt itt látni tüktöket.
🙂
Szépen és gondosan felépített 9-8-9-8-as keresztrímek,
amik jól követik a vers belső ritmikáját.
Szívvel és örömmel olvastalak! :]
/ Miklós /
Én megértettem Zina, gyönyörű verset írtál….. Jó volt itt Nálad.
Szeretettel: BogIcu(f)
Gyönyörű jambusok, csodás vers! Csak így tovább! 🙂
Én a jambusokba szeretettem bele először, aztán szépen a trocheusok, a daktilusok, a hexák…stb…stb. és "így maradtam"! 🙂 Csodás ez a VILÁG!
Irigylésre méltóan szép és igényesen megírt ez a versed is.
Nagyon tetszett, no és a tartalomból micsoda pozitív üzenet árad. Puszi: gyöngy:)
Kedves Alfonzina!
Úgy látom szép szerelmet találtál az időmértékes verselésben, mindannyiunk örömére. Csodálattal olvastam versedet!
Szeretettel gratulálok, Gabi
Hát, köszönöm, tényleg játék, legalábbis egyelőre, ez volt az eredeti, tegnap áthangszereltem:D
Játszani hívlak
Játszani hívlak, engedd el magad!
Vad folyó partján feküdjünk hanyatt.
Ujjammal az égre képzelt világot
rajzolok neked, s a fényén bejárod
zegzugos lelked labirintusát,
megvívhatsz közben számtalan csatát,
de az öröm benned, még ha nem is nyersz,
átragyog szemeden, s végre felismersz!
Kedves Alfonzina!
Igazán lenyűgözően játszol a dallamokkal ráadásul úgy, hogy az semmit nem csorbít a mondandón, vagy takar el a belső gondolatvilágból. Ahogy elnézem utóbbi verseidet, lassan megszületik a második "Zsikénk".
titus56