Koldusdal

Összes megtekintés: 353 

KOLDUSDAL

Rút, sakál időkre születtem,
sorsom csak tépett húscafat.
Ordas irigység üvölt felettem,
és kapzsi önzés rontja álmomat.

Honomban is hontalan lettem,
vacsorám csak szikkadt kenyér.
Nagyok kalácsát én nem ehettem,
a húsnak íze nyelvemhez el nem ér.

Rongyos ruhám sóvárogja foltját,
cipőmnek talpa lyukasra kopott.
Hajamat csak hűvös esők mossák,
és takaróm az éjjeli csillagok.

Egy szatyornyi élet-vagyonommal
járom az utcáknak hosszú sorát,
míg undorral vagy szánalommal
szemében néz reám mind, aki lát.

Koldulok kinyújtott tenyérrel,
s ha néha pár forint hull bele,
szívem megtelik új reménnyel:
este tán jobb falatra is tellene.

Születtem ordas sakál időkre,
vagyok nyomorgó sors-áldozat.
Már nincs miért néznem előre,
nem szövök magamban álmokat.

“Koldusdal” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Leslie!
    Ez egy kegyetlen sorszimfónia, fájdalommal hasít a húsba annak aki éli és annak is aki mélyen elgondolkodva olvassa.
    Szeretettel: gyöngy

Szólj hozzá!