Talány

TALÁNY

Tehetsége nyilvánvaló,
Ó, mily gyönyörűség,
Kisgyermekben, ahogy csillog,
Nincsen hozzá kétség.

Utánozza édesapját,
Pedig nem tanulta,
Énekel, táncol és zenél,
Bölcsőben már tudta.

Egyik szülő örvendezik,
Másik akadályoz,
Ahol önzés uralkodik,
Jó eredményt nem hoz.

Egyik szeret túlságosan,
Másik meg kihasznál,
Másiknak van döntő szava,
Gyerek, bármit csinál.

Szegény utód, bánatában,
Bizonytalanságban!
Pénz felé lett irányítva,
Művészet, gátlásban!

Szomorúan telnek évek,
Kínlódó tanulás,
Nem teheti, mit szeretne,
Nincsen rá kilátás!

Teljes zavar serdülőben,
Nem tudja: fiú, lány?
Szülei már rég szétmentek,
Mi lesz vele? Talány!

Budapest, 2014. január 24.

“Talány” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. EZER BOCSÁNAT! hogy gondolhattam ilyet?
    Ölellek Benneteket nagy szeretettel: Viola(f):](f)

  2. Nem tudom miért gondolod, hogy nem vettük észre a " nagy kérdést" Violám. Bizony rájöttem, – s gondolom a többiek is – miről írsz, csak valahogy a mai világban ez már kezd egész sablonossá válni, persze csak addig, amíg nem érint minket is közvetlenül. Üdv. Vadvirág 😮

  3. Kedves Lexike, BogIciu, Zsermen, Elisabet és Vadvirág!

    Nagyon köszönöm látogatásotokat és kedves szavaitokat.
    Eddig nem vettétek észre a benne rejtőző tragédiát, hogy milyen tévút van kilátásban, az ép, egészséges fiúnál! Segítek! "Nem tudja: fiú, lány"?

    Szeretettel gondolok Rátok: Viola:]

  4. Violám!
    Ez egy igazi, – kissé szomorú – korrajz. Sok gyerek nő így fel, szülői egyetértés nélkül. Mi lesz belőlük? Talány.
    Jól megfogtad a lényeget, szemléletesen ábrázoltad a sokszor sajnálatos tényeket. Megértéssel, és nagyon szívesen olvastalak.
    Szeretettel Vadvirág:(

  5. Kedves Viola Nagyi!
    Szeretem, ahogy versbe foglalod a valóságot, nagyon sok ilyet írtál már, köztük ez az egyik legjobb. Sajnos a mai világban sok minden megtörténik, mi meg csak ölbe tett kézzel nézzük, habár nem sokat tehetünk. Azért jó, hogy vannak, akik legalább írnak róla…
    Sok ölelés mellett gratulálok!

  6. Drága Violám!

    Szomorúan olvastalak, mert a felnőtt emberek civódása miatt elfojtanak a gyermekben minden művészi ambíciót, nem tud kibontakozni. De ez ellen – sajnos – nem tehetsz semmit.

    Ölellek a régi szeretettel: BogIcu(f)

  7. Édes Violám..ezt bizony senki nem tudja. Versed remek. Szeretettel olvastam. Lexirózsa

Szólj hozzá!